Milyen a jó szex? Cikkek garmadája foglalkozik a témával, rengeteg helyen kaphatunk tippeket, találhatunk pózokat, technikákat. Elmondják mikor jó, mitől jó, mire figyeljünk, hogyan csináljuk. Az egyik fontos dolog a kölcsönösség, a másik pedig az, hogy csakis olyan dolgot kérjünk a partnertől, amit az örömmel megtesz.
A szexuálpszichológusok is hangsúlyozzák; attól, hogy mi szívesen megteszünk valamit a másik kedvéért, nem várhatunk feltétel nélkül viszonzást.
Erre a legjobb példa az orális együttlét. Akad, aki szívesen okoz örömet ilyen módon a partnerének, sőt; kimondott élvezetet jelent a számára is. Vannak azonban, akik örömmel veszik, amit kapnak, de adni kényelmetlen a számukra.
Vera is azok közé tartozott, akik éppúgy szerettek kapni, mint adni. A párjáról ez már nem volt elmondható. Feri minduntalan kijelentette, hogy nem hajlandó betölteni az adó fél szerepét, ha orális szexről van szó. Egyszerűen megalázónak érezte az ilyesmit.
– Szóval, számodra lealacsonyító, de egy nő számára nem? – kérdezett rá Vera végül, mivel nem tudta hova tenni a dolgot.
– Egy nővel szemben ez alap elvárás, nem? – kérdezett vissza Feri.
Vera elgondolkozott a hallottakon, de bárhonnan is nézte a dolgot, Feri gondolkodásmódját egyszerűen hímsovinisztának és önzőnek tartotta. Végül, egy – azt hiszem, jól ismert – taktikához folyamodott. Nem volt hajlandó többé Feri kedvére tenni. Amikor pedig benyomta a szünet gombot az orális együttlét terén, a párja csalódottan csattant fel; – Tudtam! Tudtam, hogy ezt fogod mondani…
Pedig nem a kölcsönösség kierőszakolása volt a cél. Nem akarta olyasmire kényszeríteni a férfit, amit az egész egyszerűen nem élvezett. Még élénken emlékezett rá, milyen arcot vágott a párja, amikor egyetlen egyszer megpróbálkozott az orális szexszel a kedvéért. Látni rajta az undort, ahogy szinte kiugrott a meztelen combjai közül… Vera szíve szerint elsüllyedt volna szégyenében, amiért ezt váltotta ki a kedveséből.
A „taktika” mégis tovább rontotta a helyzetet. A nőnek hiányoztak az ilyen együttlétek; felizgatta, hogy adhat a párjának, és eljuttathatja az orgazmusig. Mégis mindig ott zakatoltak a fejében a férfi szavai; ”Egy nővel szemben ez alap elvárás…” Olyan mondat volt ez, amitől nem egyenrangú partnernek érezte magát, hanem egy szexuális tárgynak. Ez pedig minden, további kezdeményezéstől elvette a kedvét. Szexuális ízlés ide vagy oda, nem érezte fairnek a helyzetet.
Feri és Vera példája egy kirívó eset. Sok igazság van abban, amit a szexuálpszichológusok mondanak, bár fogalmam sincs, mi kellene ahhoz, hogy az ilyesfajta egyoldalúságot természetes belátással tudjuk fogadni. Bizonyára akad az az érzelmi zsarolás, ami elég hatásos egy ilyen helyzetben.
De egy egészséges lelkületű ember vajon belekényszeríteni a partnerét olyasmibe, ami ennyire kellemetlen a számára?
Ami a másik oldalt illeti; ha valaki szereti a kedvesét, elfogadja és kívánja a teste minden porcikáját, miért érzi megalázónak az ilyesfajta örömszerzést? Az orális együttlét nem csak a fizikai gyönyörről, intenzív orgazmusról szól. A szexuális intimitásnak egy újabb szintjét jelenti, ami, ha jól csináljuk, még erősebb köteléket jelenthet a számunkra. Persze, sok párnak tökéletesen megfelel, ha csak egyikük tölti be az adó fél szerepét, vagy éppen, egyik fél sem kedveli az orális együttlétet. Amennyire én látom, általában a férfiak érzik úgy, hogy egy nő számára lealacsonyító, ha így elégíti ki a partnerét. Ilyenkor egy nyugodt beszélgetéssel sok mindent lehet orvosolni.
Te mit gondolsz? Valóban elegendő a kommunikáció és az elfogadás egy ilyen helyzetben? Van olyan dolog, amit csak az egyikőtök „vállal be”, mégis jó a szexuális életetek? Vagy az elfogadás nem mindig olyan könnyű, a kölcsönösség hiánya pedig teljesen tönkreteheti a szexuális életet?
Vura Hajni
nyitókép: Image by cookie_studio on Freepik
Ha tetszett a cikk, támogatásoddal kifejezheted tetszésed, és segítheted munkánkat. KATTINTS IDE! Köszönjük!
EZ IS ÉRDEKELHET: