A 40 órás munkahét már nem menő. Legalábbis Elon Musk szerint, aki vallja, hogy heti 40 órás munkával nem lehet megváltani a világot és sikereket elérni. Ennél jóval több munkaráfordítás hoz csak sikert.
Mi is ez a fogalom? Mit takar a hustle culture? Hogyan ismerhető fel és milyen veszélyeket rejt? Van-e kiút, ha már beszippantott minket? Ezeknek a kérdéseknek jártunk utána.
A hustle culture-nek talán nincs is magyar megfelelője. A kifejezés annyit takar, hogy mindent a munkának rendelünk alá és rengeteget dolgozunk. Nemcsak az irodában a napi 8 órát, hanem az irodán kívül is. Ezt a technika teljes mértékben lehetővé teszi, ugyanis például laptopról bármikor és bárhonnan tudunk dolgozni. A piaci felfokozott versenyhelyzet és a társadalmi nyomás hatására a siker hajszolása életcéllé válik. Ebben a megfelelési kényszerben és maximalizmusban alakul ki ez az életstílus. A munka válik az életünkké.
Annyira túlhajszoljuk magunkat, hogy egyszerűen meg sem tudjuk élni, ha történik velünk valami jó. Máris kattog tovább az agyunk, hogy mi legyen a következő projekt, amibe bele kell vágni. Egyrészről nem érezzük, hogy meg kellene jutalmazni magunkat a sikerért, másrészről ott a külső nyomás, hogy már másvalamin kell gőzerővel dolgozni. Nem tudunk megállni és örülni, mindig egyre többet akarunk. Belekerülünk a sosem elég ördögi körbe.
A hustle culture fogjaiként valljuk, hogy csak akkor lehet gyorsan feljebb jutni a ranglétrán, ha túldolgozzuk, túlhajszoljuk magunkat. A nagyfokú produktivitást a munkaórák mennyiségének tulajdonítjuk. Jellemző a túlvállalás is, hiszen egy bizonytalan világban élünk és minden munkát el kell fogadni alapon gondolkodunk.
Az általános külső nyomás mellett személyes okok is állhatnak a munkaholista magatartás mögött. Sokan a családi és magánjellegű problémák elől temetkeznek a munkába. Egyfajta kibúvót keresnek, a munkában látják a megoldást.
Ezen információk után már érezhetjük, hogy ez nem egy normális állapot. Az alapgondolat teljesen helyénvaló, miszerint a sikerért meg kell dolgozni. Ez vitathatatlan! A motiváltság is nagyon fontos dolog. Viszont ott már csorbát szenved az elmélet, hogy a mennyiségre koncentrál és nem a minőségre. Pedig az ember nem egy mobiltelefon, amit töltőre tudunk csatlakoztatni és fél óra múlva újra 100%-on működik. Nem gépek vagyunk, akiket a végletekig lehet hajszolni.
Talán itt vehetjük elő a többet ésszel, mint erővel bölcseletünket. Ne a végeláthatatlan túlórákban lássuk az utat, hogy utolérjük magunkat. Egy jobb, újragondolt időbeosztás nagyobb segítséget jelenthet. A kreativitásnak is jót tesz, ha letesszük a munkát, más ingerek érnek minket és másnap frissebb aggyal látunk neki újra a teendőknek. Tehát inkább okosabban, mint keményebben!
A probléma akkor kezdődik, ha már az egészségünk rovására megy a munka iránti “szenvedélyünk”.
Ez megnyilvánulhat mentális és fizikai tünetekben is, mint az alvászavar, a stressz vagy az, hogy nem tudunk kikapcsolni, kikapcsolódni, gyomorproblémák és evészavar lép fel, krónikus fáradtság lesz úrrá rajtunk, memória zavarok jelentkeznek, érzelmi kimerültséget érzünk, és/vagy koncentrációs problémáink adódnak. Mint tudjuk, a lelki eredetű gondjaink előbb vagy utóbb testi tünetekben is megnyilvánulnak.
További káros jellemzője a hustle culture-nek, hogy az érintett személy teljesen elszigetelődik.
Nincs ideje a párkapcsolatára, a családjára, a barátaira, egyáltalán, hogy arra gondoljon, hogy valamilyen szabadidős tevékenységet űzzön. Ez pedig hosszú távon nagyfokú kiégéshez és demotivációhoz is vezethet.
Fontos, hogy a környezetünk is felismerje, ha baj van és görbe tükröt állítson elénk. Egy baráti vagy családtagi véleményezés gondolatébresztő erővel bírhat, hogy nem a jó úton haladunk. Meg kell értenünk, hogy nem tudunk mindent irányítani. Van, amit el kell engedni.
Ki kell lépni az elvárások mókuskerekéből és kivonni magunkat a mérgező környezetből. Feltenni a kérdést, hogy ezt most magamért csinálom vagy más rángat kénye-kedve szerint? Nagyon sokan nem merik meglépni a végső lépést, hogy felmondjanak a munkahelyükön.
Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy azzal nincs semmi probléma, ha szeretjük a munkánkat, ha lelkesek és motiváltak vagyunk.
A mérték a fontos, hogy megtaláljuk az arany középutat, hogy a magánélet és a munka egyensúlyba kerüljön. Testnek és léleknek egyaránt kell a feltöltődés.
Ne a társadalmi elvárások legyenek az irányadók, hanem mindig mi legyünk saját magunk számára a legfontosabbak!
EZ IS ÉRDEKELHET: