Az érthető és világos kommunikáció elsajátítása és alkalmazása fontos. Például azért, mert aki képes magát egyértelműen kifejezni és egy negatív szituációt pozitívra fordítani, sokkal könnyebben felold egy vitás helyzetet. Abból pedig van bőven, így, ha nem akarunk órákon, ne adja az ég napokon át dohogni nem árt, ha megfogadunk néhány szabályt.
Főként akkor, ha heves természetünk és szókimondásunk gondot okoz a munkahelyünkön, a családban.
1. Használjunk rövid, egyértelmű mondatokat!
Minél rövidebb egy mondat, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy félreértse a másik. Hagyjuk az összetett és burkolt sértéseket, amellyel intelligenciánkat fitogtatnánk. Ha képesek vagyunk érthetően és nyugodtan megfogalmazni véleményünk a másik félnek, azt ő is vissza fogja ránk tükrözni, s konstruktív kommunikációhoz fog vezetni.
Ez is érdekelhet: Teljes életet szeretnél? Ezeket az érzéseket értsd meg hozzá
2. Legyünk következetesek!
Azt mondjuk, amit teszünk, s azt tegyük, amit mondunk. Tehát hagyatkozzunk a tényekre, s ne találgassunk. Ha azt mondjuk, hogy „Nincs semmi bajunk”, akkor viselkedjünk is úgy. Hagyjuk a játszmákat, ne kívánjuk, hogy kitalálja a másik mi a gondunk vele, hanem mondjuk meg, lehetőleg személyeskedés nélkül! Ne őt bíráljuk, hanem saját érzéseinket tárjuk fel. Pl.: Ahelyett, hogy azt mondanánk „sosem figyelsz rám”. Mondjuk azt,
3. Fogalmazzunk meg pozitív dolgokat is!
Mondjuk azt, amit szeretnénk, ne azt, amit nem szeretnénk. Arról beszéljünk, ami történt, ne arról, ami nem történt meg. Azt fejezzük ki, amilyen magatartást elvárunk a másik féltől és (magunktól). Kezdjük azzal, amit értékelünk a másik félben, s csak aztán térjünk rá a kellemetlen dolgokra.
4. Kerüljük el a kétértelmű mondatokat!
Van, aki mindent szó szerint vesz, s van, aki erre rá is játszik. Főként, ha azt mondjuk neki „Megőrülök tőled.” Felesleges eleve feszültséget generálni ott, ahol egyébként is benne van a pakliban ennek lehetősége. Ilyenkor igyekezzünk mellőzni a metaforákat és ne is próbáljunk köntörfalazni!
5. A verbális és a non-verbális kommunikációnk nem mondjon ellent egymásnak!
Vagyis, ha igent mondunk, ne rázzuk a fejünket. Ne rakjuk keresztbe a karunkat, és a lábunkat se. Próbáljunk laza, egyenes testtartást felvenni, amikor az illetővel beszélünk. Mind ismerjük azt a jelenséget, amikor valamiért nem hiteles az, amit mondanak nekünk.
6. Lassítsunk a beszédsebességünkön és ne erőszakoljuk ki a szemkontaktust!
Nem kell szótagolva beszélni, de ne hadarjunk. Ha túl gyorsan beszélünk, a velünk szemben álló érzékelni fogja, hogy feszültek vagyunk. Azt pedig ugye nem akarjuk, hogy ő legyen ezáltal velünk szemben fölényben? Próbáljunk rátalálni a belső békénkre.
7. Gondoskodjunk a nyugodt környezetről, amíg beszélünk!
Fontos, hogy olyan helyzetben legyünk, amikor tudunk nyugodtan és összeszedetten koncentrálni. Ez azért kell, hogy azt tudjuk kifejezni, amit szeretnénk, ne pedig annak ellenkezőjét. Kerüljük a zajos helyeket, ahol stressz érhet minket kívülről is. Mielőtt elkezdenénk mondanivalónkat, vegyünk néhány mély levegőt.
8. Időnként kérdezzünk rá, mindent ért-e a másik!
A visszajelzést kérni és kapni nagyon fontos. Na meg a további érdemi kommunikáció szempontjából elengedhetetlen. Persze ne érzelmi reakciókkal egybekötött „Érted?” – kérdés hagyja el a szánkat. Hanem a valódi érdeklődés, hogy tiszta-e az, amit szeretnénk vele megbeszélni, ugyanis csak így lehet konszenzusra jutni.
+1 Tisztelet.
Bár nyilvánvaló, mégis megfeledkezünk róla. A vita hevében vannak, akik lekezelően viselkednek.
Tartsuk tiszteletben egymás véleményét és személyiségét!