Nekem, és Big-nek, az én nagy Őmnek különféle szeretetnyelvünk van.
A kapcsolatunk elején ezt sokszor nem értettem, nem fogtam fel, sőt még zokon is vettem.
Hiszen miért nem képes kimondani??? Azokat a bűvös, gyönyörű magyar szavakat:
Szeretlek. Imádlak. Te vagy a mindenem. Csodaszép vagy.
Annyira vártam tőle a bókokat, de nem jöttek.
Ez is érdekelhet: AZ ÉN PASIM MR. BIG
Van aki eláraszt vele, minden nap, önmagától. Vannak azonban olyan típusú férfiak, akiknek ezek a nyelvükre sem jönnek. Egyszerűen idegen, mintha valami ősi japán nyelvet beszélnének, és ha rá is veszik magukat (nem kis unszolás hatására) akkor abszolút nem áll jól nekik.
Azonban ez még nem jelenti azt, hogy ezt nem érzik és nem gondolják.
Ellenkezőleg.
Eltartott egy ideig, amíg ezt képes voltam elfogadni. Íróként a szavak embere vagyok. A magyarság minden cirádás betűjét ismerem és használom, amikor tollamat a papírhoz érintem, hogy lelkekig hatoljak vele. A ,,szeretlek”-et hatszáz féle módon el tudom neki mondani, különböző hanglejtéssel, miközben úgy nézek rá, hogy abba a lába ujjáig belebizsereg. Nőként ezt nem nehéz, főleg, ha az érzelem a velejéig valós.
Azonban Big nem így mutatja ki a szerelmét. Ő a tettek embere. Így van kódolva.
Szavak helyett a ,,kimutatom” működik nála. Mert már látom, hogy ha kiejtem a számon, hogy fázik a lábam, rögtön pattan, és feljebb tekeri a fűtést. Ha fáradt vagyok, rendel egy pizzát, és azt mondja ne főzzek, mert nem is olyan éhes. Ha a munkahelyemen vagyok, ő pedig otthon, megkérdezi mikor jövök, és kijön elém az állomásra minden alkalommal, akármibe is fogott bele. Ha örömet akar okozni, képes három hónapon keresztül titkolózni a meglepetésről, és a megfelelő pillanatban előhozakodik vele, hogy tényleg örömkönnyekig meglepődjek.
Ez is érdekelhet: A NŐ KÉTSZER – KÉTSÉGBEESETT VAGY ÖNAZONOS VAGY?
Ha beteg vagyok, teát hoz nekem az ágyba, levest melegít, és együttérzően megsimogat. És még el is mosogat helyettem, pedig szívből utálja ezt a házimunkát.
Ha sírok, addig ringat a karjaiban, amíg meg nem nyugszom. Ha rossz napom van, addig ontja magából a szöveget, amíg el nem nevetem rajta magam. És a védelmemre kel, és megfogja a kezem elalvás előtt. És hagyja, hogy bújjak, amennyit csak igényel a szervezetem, pedig nem az az ölelkezős fajta.
Szóval Big-nek nem kenyere a beszéd. De tudom, hiszen érezteti tetteivel, hogy én vagyok az életében a Nő, akiben otthonra lel, és aki mellett örömmel hajtja álomra a fejét.
Már nem hiszem azt, hogy nem talál szépnek, hiszen olyan örömmel markol bele a csípőmbe főzés közben, hogy még a szeme is csillog. Már nem hiszem, hogy nem szeret igazán, mert minden nap kimutatja.
Mert működhet így is, ha figyelünk és rájövünk, mi a másik szeretetnyelve. Nem egyszerű, ha két ember egymás ellentéte ezen a téren, de higgyétek el, megéri odafigyelni.
Ha tetszett Agárdi Zsóka írása, és szívesen olvasnál hasonló léleksimogató írásokat tőle, keresd már megjelent könyvét a könyvesboltokban!
