Vannak, akiket az életközépi válság a leglehetetlenebb helyzetben ér utol. Így járt a spanyol származású Lorenzo M. Durán is, akinek lánya megszületése élete egyik legboldogabb pillanata kellett volna, hogy legyen, ám ugyanekkor elvesztette munkáját is.
Tehetetlenségérzetét szerencsére hamar felváltotta gyermekkorából megmaradt szenvedélye.
Elkezdett újra festeni, rajzolni, szobrászkodni, hogy kreativitásban tombolja ki a benne felgyülemlő feszültséget.
Bár eleinte olajfestményeket festett, mégsem ez lett a fő profilja. Köszönhetően egy levélnek és egy hernyónak, amelyek az ölébe hullottak festés közben egy szép napon.
A hernyó mély átéléssel rágcsálta a levelet, amely aztán felkeltette Lorenzo figyelmét is. S elméjében szöget ütött egy gondolat: Mi lenne, ha a levélbe vágna formákat, úgy, ahogy mások a papírba?
Ez is érdekelhet: KOCKÁSFÜLÜ NYÚL, MEKK ELEK ÉS A TÖBBIEK – MINISZOBROK BUDAPESTEN
Az elképzelést két éves gondos munka követte. Addig agyalt, míg ki nem találta, hogyan lehet oly módon a leveleket megvágni, hogy az ne hulljon szét aztán darabjaira.
Technikája egyszerű, mégis hatásos. Megmossa, majd befesti a leveleket, aztán hagyja azokat megszáradni. Ezután következik a lepréselés. Pár nap múlva egy papírra felvázolja a levelet, s abba rajzol egy állatot, geometriai formát, vagy valamilyen bonyolultabb alkotást, amelyet aztán a levélre is elkészíti, s kivágja azt egy vékony, éles kés segítségével.