Vajon miért van az, hogy az emberek szívesebben vesznek mindenből újat? Miért dobunk el mindent, ami kicsit is elhasználódott?
Nem csak a tárgyakra gondolok itt, hanem az emberi kapcsolatokra is. Mert igen, azokat is villámgyorsan selejtezzük, s félresöpörjük azt, amibe kicsit is energiát kéne fektetni.
Például a párkapcsolatoknál: döcög, nyögvenyelős, problémás, hát fel kell rúgni. Akad helyette szebb, jobb, problémamentesebb.
De vajon tényleg szebb, jobb és problémamentesebb az új?
Ez is érdekelhet: 3 DOLOG, AMIT MINDEN NŐ SZEXINEK TART
Vajon kellene-e az új kapcsolat sokaknak, ha belepillanthatnának a jövőbe, és kiderülne, hogy az sem lesz csillámos, cukorhabos sétagalopp?
Más? Igen. De jobb is? Egyáltalán nem biztos!
Igen, a kapcsolatokban vannak hullámvölgyek, még a legjobbakban is. Csapkodások, tányértörések, kiabálások, duzzogások, felületes és komoly problémák.
És van, mikor a problémák nem orvosolhatók. És igen, van, hogy el kell engedni és újat kezdeni.
De nem mindig. Nem az első apró hibánál, nem az első bibinél.
Nem érdemes fiatalabbat keresni, mert ő is megöregszik, nem érdemes szebbet keresni, mert ő is megcsúnyulhat, és a gyerektelen is akarhat egyszer gyereket…
Az új is ugyanúgy tele lesz fura szokásokkal, hóbortokkal.
És az a másik is rossz leheletű reggel és kócos, nem talpig sminkben vagy szmokingban ébred, nem kisestélyiben pucol budit és öltönyben szerel villanyt…
Gyorsan élünk. Gyorsan cselekszünk. Mert a világ amiben ma élünk, felgyorsult. Az információ villámként áramlik, s a kérdésekre sokszor előbb jön a válasz, mint ahogy feltennénk őket. De azért vannak dolgok, melyekre még ma is érdemes időt és energiát fordítani, s az azonnali selejtezés helyett kijavítani őket.