A sikeres emberek képesek a rövid távú impulzusokat felülbírálni és visszaszorítani a hosszú távú célok érdekében. A kutatások kimutatták, hogy az ilyen sikeres, erős önuralommal rendelkező emberek egészsége, kapcsolatai, pénzügyei és karrierje is jobb. Ritkábban jellemző rájuk túlevés vagy túlköltekezés, dohányzás, alkohol- vagy kábítószer-visszaélés, a halogatás és az etikátlanul sem viselkednek soha.
Úgy tűnik, hogy a kísértés leküzdése önmagában is kifizetődő – a magas önkontrollal rendelkező emberek az életüket értelmesebben élik meg, és elégedettebbek is.
De vajon mindig hasznos ellenállni a kísértésnek? Hol marad az élet íze, ha úgy élünk, mint egy robot?
Nézzük, mi a hátránya, ha állandó önkontroll alatt élünk:
Az önuralom korlátozhatja az érzelmi élményeket
Könnyű ellenállni a kísértésnek, ha nincs kísértés. Azok, akik állandóan uralkodnak magukon, egy idő után kevésbé csábító vágyakat tapasztalnak, kevésbé intenzív érzelmi élményeik vannak; vagyis semlegesebb módon reagálnak a helyzetekre. Például a magas önkontroll megakadályozhatja, hogy az alkalmazottak teljes mértékben élvezhessék a pozitív karriereredményeket, ergo, nem tudnak szívből örülni egy előléptetésnek, az emeléseket és a kiemelkedő teljesítményértékeléseket sem tudják teljes örömmel megélni.
Az önuralom hosszú távú megbánáshoz vezethet
Amikor az emberek elgondolkoznak az életükön, hajlamosak megbánni, hogy túl sok önuralmat gyakoroltak (pl. a munkát választották a szórakozás helyett), és kihagyták az élet örömeit. Egy nagyon sikeres vezérigazgató, akinek sok áldozatot kellett hoznia életében azért, hogy a csúcsra jusson, mikor visszagondol életére, úgy érezheti, hogy sok örömből kimaradt.
Az önkontroll megnövekedett munkaterheléshez vezethet
Az emberek megérzik, ha valaki erős, és hajlamosak azokra támaszkodni, így akiknek magas az önkontrolljuk, nagyobb terhet cipelnek. Egy olyan alkalmazottat, akinek nagyon jó az önuralma, túlterhelhetik kollégái állandó kérései, akik a feladatokat és a felelősséget megpróbálják átruházni.
A magas önkontrollal rendelkezők tudnak a legetikátlanabbak is lenni
Úgy tűnik, hogy az erős önkontrollal rendelkező emberek sikeresek bármiben. Ide tartozik az is, hogy ha etikátlanságról vagy antiszociális viselkedésről van szó. Bár a magas önkontrollal rendelkező emberek kisebb valószínűséggel vesznek részt illegális vagy antiszociális tevékenységekben (pl. meggondolatlan vezetés vagy csalás), mint az alacsony önkontrollal rendelkező emberek, ha mégis részt vesznek ilyen tevékenységekben, kisebb a valószínűsége, hogy elkapják őket. Ők a „legsikeresebbek” az etikátlan viselkedésekben, amelyek észrevétlenek és büntetlenül maradnak.
Az önuralom nem való mindenkinek
Egyes emberek számára az önuralom gyakorlása olyan érzés, mintha el kellene nyomniuk valódi énjüket. Különösen igaz ez azokra, akik döntéseik meghozatalakor inkább az érzésekre, mint az észre támaszkodnak. Ők azok, akik kevésbé elégedettek azokkal a döntéseikkel, amiket erős önkontroll alatt hoznak meg. Például az a munkavállaló, aki többnyire érzelmek alapján hoz döntéseket, nem biztos, hogy elégedett magával, még akkor sem, ha sikerült önuralmat gyakorolnia, és sikeres egy nehéz feladat megoldásában, amely előléptetést eredményezett, ha közben a munkát más szükségletek és vágyak rovására végezte el (például elvette az időt a családtól és barátoktól).
Az önuralom fontos taktika a célok eléréséhez, de az is fontos, hogy ismerjük és értsük önmagunk, és elfogadjuk saját határaink. Az, hogy olykor engedünk a vágyainknak, nem azt jelenti, hogy lusták, nemtörődömök vagyunk. Ha ismerjük magunk, reálisabb célokat tűzhetünk ki magunk elé. Természetesen olykor feszegethetjük saját határainkat, de néha az önmagunkkal szembeni kedvesség jobb módja annak, hogy önazonos módon érjük el céljainkat, mint az állandó önkontroll.
nyitókép: Image by senivpetro on Freepik
Ha tetszett a cikk, támogatásoddal kifejezheted tetszésed, és segítheted munkánkat.
KATTINTS IDE! Köszönjük!
EZ IS ÉRDEKELHET: