30 éves vagyok, stabil munkahelyem és remek párom van, akihez hamarosan férjhez megyek. Szeretem az életem, szeretem amerre halad. Ha ismerősök kérdezgetnek, szívesen beszélek az esküvői terveimről, a babavárás témáját viszont kínosan igyekszem elkerülni. Mert amikor azt mondom az embereknek, hogy nem akarok gyereket, döbbent arckifejezéssel néznek rám. Mintha valami bizarr dolgot mondtam volna.
Nem tudnám megmondani, hányszor neveztek már önzőnek és ésszerűtlennek, mert határozott a véleményem, amit nem akarok megmásítani. Néhányan azzal próbálnak vigasztalni, hogy nem kell félni a fájdalomtól, mert túlélhető. És a szülés maga olyan szép! Mintha csak ennyiből állna a gyerekvállalás.
A gyermektelenség melletti döntésemet mindenáron össze akarják keverni a szüléstől való félelemmel. Pedig én egyáltalán nem félek a fájdalomtól.
Sokkal inkább attól félek, hogy nem olyan szülő lennék, amilyen lenni szeretnék, vagy amilyen egy gyereknek jár.
Sok mindenen mentem már át életemben, számomra a lelki békém a legfontosabb. Ha zűr van körülöttem, ha instabillá válok és depresszióba zuhanok, elszigetelem magam, hogy tudjak vigyázni a józan eszemre. Ezt addig csinálom, amíg össze nem szedem magam. Az, hogy egyedül vagyok a csendben, és nincs zavaró tényező, számomra lételem. De hogyan vonulhatnék félre egy síró, figyelemért könyörgő gyerek mellől?
Mi történne a gyerekemmel a depresszióim alatt? Hogyan tudnám ellátni egyáltalán, a lelkem sötét időszakaiban, amikor még az ágyból sem tudok kikelni?
Egyszerűen tudom, hogy a gyerekneveléssel járó felelősség és elkötelezettség túl sok számomra.
Lehet mondani rám, hogy önző vagyok. Meg azt is, hogy később meg fogom bánni. Sokat gondolkodtam ezen, és hiszem, hogy jól döntöttem. És hiszem, hogy sok nőnek mélyen magába kéne néznie, mielőtt ilyen vagy olyan nyomás hatására gyereket vállal, hogy tényleg alkalmas-e a gyereknevelésre, alkalmas-e anyának.
Vannak, akiknek nem szabadna gyermeket szülnie.
Ne értsetek félre, nem próbálok mindenkit meggyőzni, hogy maradjon gyermektelen. Csak azt akarom, hogy az emberek fogadják el azoknak a döntését, akik úgy döntenek, inkább nem akarnak szülők lenni. A világ változik. A mai norma már nem feltétlen az kell, hogy legyen, ami régen volt. Apa, anya, gyerekek. Nem, nem csak így lehet. Semmi sem hiányzik az életükből azoknak sem, akik nem lesznek szülők.
Ami engem illet, én vállalom a döntésem. És inkább nevezzenek önzőnek, mint, hogy neheztelve és összeszorított foggal neveljek gyereket, csak azért, mert féltem eltérni a normától.
Olvasói levél
Pretty girl photo created by Holiak – www.freepik.comEZ IS ÉRDEKELHET: