Bizonyára mindannyiunk érezte már azt a frusztráló, stresszes és bűntudattal teli helyzetet, amikor nagyon kellett volna már foglalkozni egy projekttel, vissza kellett volna hívni egy ügyfelet vagy intézni kellett volna egy határidős munkát – de annyira nem volt hozzá kedvünk!
Vajon hogyan lehetne ezeket a negatív érzelmeket valami elégedettséggel és boldogsággal fűszerezett hatékony munkavégzéssé alakítani?
A megfelelő stratégia kiválasztása segít abban, hogy ne rakjuk félre a dolgokat. A személyre szabott stratégia megtalálásához viszont azt kell megvizsgálni, hogy miért halogatjuk azokat a bizonyos elvégzendő feladatokat.
#1 Azért halogatjuk a tevékenységet, mert félünk, hogy elrontjuk.
Megoldás: megelőzési fókuszú stratégia.
Kétféleképpen tekinthetünk az előttünk álló feladatokra. Az egyik nézőpont, amikor egyfajta teljesítményként és eredményként éljük meg, ha elvégezzük. A főnök elismerő szavai, vagy a jó munkavégzésért a megbecsült dolgozó érzése. Ezt a szakirodalom egy jutalmazási fókuszú beállítottságnak nevezi, amelynek a lényege, hogy a motiváció visz minket előre. Ha elvégzem, akkor nyerek valamit.
Ekkor kerül képbe a másik megközelítés, a megelőzési fókuszú beállítottság. A célunk, hogy minimalizáljuk a veszteséget és fenntartsuk a jelenlegi helyzetet. Nem akarunk elismerést cserébe. Arra gondolunk, hogy ha a feladatot elvégezzük, akkor a főnök nem lesz mérges, illetve kevésbé tartja rajtunk a szemét. A stratégia tehát, hogy ha el akarjuk kerülni a veszteséget, azonnal cselekednünk kell. Minél jobban aggódunk, hogy esetleg kirúgnak egy nem megfelelően elvégzett munka miatt, annál gyorsabban akarjuk teljesíteni. Talán furcsán hangzik ez a megközelítés, de ha nem jutalmazási fókuszúak vagyunk, akkor csakis az fog minket munkára sarkallni, hogy elkerüljük a következményeit annak, ha nem csinálunk semmit.
#2 Azért halogatjuk a tevékenységet, mert nem érezzük, hogy szeretnénk megcsinálni.
Megoldás: zárjuk ki az érzelmeket, amik az utunkba állnak.
Bizonyára ismerősek mindnyájunknak azok az érzések, mikor azt érezzük, képtelenek vagyunk korán reggel kikelni az ágyból, vagy egyszerűen nem tudjuk rávenni magunkat, hogy elmenjünk az edzőterembe.
Senki sem láncol minket az ágyhoz és az edzőterem kapuja sincs eltorlaszolva. Egyszerűen nem érezzük úgy, hogy ezt szeretnénk csinálni. Viszont miért is kellene várni addig, amíg azt érezzük, hogy van kedvünk megcsinálni és miért nem kezdjük egyszerűen csak el?
Ahogy az előző pontnál is láttuk, a motiváció tud erőt és akaratot adni, hogy valamit meg akarjunk csinálni, érezzük, hogy lépni kell, legyen ez a projekt befejezése, egy egészségesebb élet, vagy egy korábbi napindítás. Ha belegondolunk, a motiváció azonban egy magasabb szinten fekvő szükségletünk, tehát nem ezekhez a tevékenységekhez köthető. Ezeket egyszerűen meg kell lépni, el kell indulni, meg kell csinálni. Semmi sem állíthat meg minket, hiszen nincs előttünk fizikai akadály. Úgy is mondhatnánk, hogy várakozás az ihletre az amatőröknek való. A többiek csak fogják magukat és munkához látnak.
#3 Azért halogatjuk a tevékenységet, mert önmagában nehéz, unalmas vagy kellemetlen.
Megoldás: ha-akkor stratégia.
Gyakran hitegetjük magunkat azzal, hogy majd legközelebb időben nekiállunk annak a feladatnak, hogy ne kerüljünk hasonló határidős vagy egyéb nyomás alá. A puszta akaratunkkal szeretnénk orvosolni a problémát, ami jól hangzik, viszont ha működne, akkor eleve soha nem kerülnénk bele a halogatás problémakörébe.
Fogadjuk el, hogy az akaraterőnk korlátozott és nem mindig segít abban, hogy rávegyen minket olyan tevékenységek elvégzésére, amik nehezek, fárasztóak, vagy egyéb módon szörnyűnek találjuk őket. Erre alkalmazható a ha-akkor stratégia. Ez nemcsak arra vonatkozik, hogy konkrét lépéseket fogalmazunk meg, hogy mit fogunk tenni, hogy elvégezzük a feladatot, hanem definiáljuk a helyet és az időt is, amikor ezt megtesszük. Például:
Ha délután 1 óra lesz, akkor félreteszem az összes feladatomat, függetlenül attól, hogy végeztem-e velük és megcsinálom, amit a főnök kért tőlem.
Ha a megbeszélés során a főnököm nem hozza fel az általam kért témát, akkor rá fogok kérdezni, mielőtt a megbeszélés véget ér.
Ez a stratégia abban segít, hogy ne akkor kelljen mérlegelnünk, amikor eljön a cselekvés ideje. Előre eldöntöttük, hogy pontosan mit, mikor, hol és hogyan fogunk csinálni. Nem jön elő a kérdés, hogy most tegyem meg? Vagy várhat? Vagy most mást csináljak helyette? Az akaraterőnkkel szembeni nyomás csökken, hiszen a kritikus pillanat előtt már döntést hoztunk. Ez ösztönzőleg hat a céljaink elérésére és a munkában a hatékonyságunkra.
A fent bemutatott három stratégia többet nyújt annál, mint hogy egyszerűn annyit tanácsoljunk, hogy maradjunk pozitív szemléletűek, vagy kövessük a szenvedélyünket és a megérzéseinket. Azzal, hogy felmérjük a nem elvégzés következményeit, kizárjuk az érzelmi oldalt, vagy részleteiben tervezünk, egyszerűen hatékonyak leszünk a munkavégzésben, függetlenül attól, hogy el akarjuk-e végezni az adott tevékenységet.
Girl working photo created by wayhomestudio – www.freepik.com
EZ IS ÉRDEKELHET: