Szerettél valaha olyan erősen, mérhetetlenül és naivan egy férfit, hogy azt gondoltad, szerencsés lány vagy, aki megtalálta az örök szerelmet? Nos, én megtettem.
Előfordult már veled, hogy rossz srácot szerettél, és te mégis erősen hitted, hogy ő az igazi? Én szerettem így. És azután kicsúsztak a dolgok az ujjaim közül. Végül már azt sem tudtam, ki vagyok.
Pedig régen boldog, kiegyensúlyozott voltam. Élveztem az életet. Gyakran nevettem. Örültem a napnak, a pillanatnak és annak, amim van.
Aztán randevúzni kezdtem egy nárcisztikussal, és minden megváltozott. Csak árnyéka voltam önmagamnak, mikor végzett velem.
A lelkesedés, amit régen reggelente éreztem egy új nap előtt, az ágyból való felkeléstől való félelemmé változott. Boldogságomat szorongás váltotta fel.
Nincs mentségem. Bárhogy szégyenlem, hittem neki. Sokáig hittem.
Elhitette velem, hogy bízhatok benne. Azt éreztette velem, hogy számíthatok rá, és bármit megtenne értem. Folyamatosan ígéreteket tett, én pedig folyton vártam, hogy betartsa azokat az ígéreteket.
Szerettem őt, így teljesen kiszolgáltatott lettem a támadásaival szemben. Szívemet, testemet és lelkemet egy férfinak adtam, akinek fogalma sem volt arról, mi a szerelem. Kezdetben hittem, én megtaníthatom szeretni. De egy nárcisztikust nem lehet megtanítani. Egyszerűen nincs benne a rendszerében. A szerelem számára csak egy elvont szó, amit soha nem fog érezni.
Míg én sorvadtam, ő a nyomorúságomból táplálkozott. Elhitette, hogy nem vagyok méltó a szeretetre. Elvette az önbizalmam, az önbecsülésem. Minden csakis róla szólt – és én hagytam, hogy manipuláljon.
Aztán végül valahogy kitörtem. Elmenekültem. Vagy ő unt meg és keresett új prédát. Ma sem vagyok biztos benne, mi történt.
Roncsként, önmagam silány változataként kezdtem előröl mindent. Elkezdtem összevarrni szakadt darabjaimat. A szívemen lévő minden lyukat egyenként foltoztam be.
Mert sokáig roncs voltam, aki az ő szabályai szerint játszott, de nem hagyhattam, hogy az egész életemet ő irányítsa.
Összeszedtem a darabokat, és újra kezdtem az életem. És ma már tudom, nem én vagyok az, akit nem lehet szeretni, hanem ő. Eltartott egy ideig, de rájöttem, több vagyok, mint elég – ő az, aki nem érdemelte meg sosem a szerelmem.
Coffee photo created by diana.grytsku – www.freepik.com
EZ IS ÉRDEKELHET: