Arcát fürkészte a tükörben és elgondolkodott. Vonásait ráncok mélyítették el, homloka is egyre magasabb volt. Izmait felváltotta a zsír, kis pocakot is eresztett.
Hol van már az a szépen kidolgozott mellkas, amit mindig úgy kidüllesztett járás közben!
Pilláid alól, könnyes szemekkel vágyakozva nézel rám. Tudom, hogy szerelmet bizonyító ölelésemre vársz. Én most mégsem tudom lebontani azt a falat, amit magam elé húztam, hogy megvédjelek. Nem lenne őszinte az ölelésem, az engem mardosó harag és a keserűség csak megmérgezné lelked.