Cinikus és elég pesszimista alkat vagyok, és az utolsó kapcsolatom csak tovább rontott ezen, így amikor szingli lettem, a barátaim előre csóválták a fejüket, hiszen reménytelennek tűnt, hogy az én hozzáállásommal újra párt találok.
Hiszen hogy találna párt az, aki eleve a rosszra számít?
Aztán kiderült, hogy a hozzáállásom kimondottan előnyt jelent a párkeresésnél. Sokkal könnyebb volt randevúznom, sokkal kevesebb sebet szereztem, és egyáltalán, meglepően sok előnye volt annak, hogy pesszimista voltam, és nem csillámporos szemüvegben kezdtem neki a párkeresésnek.
Hogy miért?
Kevesebb volt az elvárásom
Én – hála a múltból eredő sok rossz tapasztalatomnak – nem optimizmussal és reménnyel indultam randevúzni, ami visszaüthet, és ismét csalódást okozhat, hanem teljesen semlegesen. Nyitott voltam, de nem vártam semmit. Ez így nagyon szerencsés volt, mert csalódni sosem csalódtam – legfeljebb kellemesen, ha a randi jobban sikerült.
Jobban tudtam élvezni a pillanatot
Cinikusan nekifutva elvárások nélkül lazíthattam és élvezhettem a pillanatot egy-egy randin. Még az olykor borzalmas randevúk is szórakoztattak, mert teljesen semlegesen álltam a dolgokhoz, nem vártam senkitől semmit – legfőképpen azt nem, hogy másnak mutassák maguk, mint amik.
Hamarabb észrevettem az intő jeleket
Pesszimista voltam a randikkal kapcsolatban, mert a negatív múltbeli tapasztalatok megedzettek. Emiatt sokkal jobban figyeltem, és gyorsabban vettem észre az intő jeleket a randevúkon, mint régebben, ami azt jelentette, hogy meg tudtam akadályozni, hogy bármelyik randipartnerem manipuláljon engem. Kiszúrtam a mérgező embereket, és gyorsan tovább is léptem, ha találkoztam velük.
Nem bódított a rózsaszín köd
Ez segíthetett abban, hogy időben észrevettem a fent említett intő jeleket, de egyéb előnye is volt annak, hogy nem lebegtem a randevúkon jótékonyan takaró rózsaszín ködben. Nem csak az intő jeleket vettem észre, de abban is segített, hogy már az első randin szembenézzek a valósággal, és ne képzeljek bele olyan dolgot a randipartnerem személyébe, aminek nyoma sem volt.
Nem vesztegettem az időmet
Abban a percben, amikor észrevettem a randevún valamit, ami nem tetszett, vagy úgy éreztem, hogy a srác, akivel randevúztam, egyszerűen nem való nekem, nem próbáltam magamat becsapni, hogy mást gondoljak. Üdítő volt, hogy sokkal gyorsabban szakíthattam meg a kapcsolatokat anélkül, hogy kétségbe vontam volna a döntésemet, így egyáltalán nem vesztegettem az időmet.
Nem foglalkoztam mások véleményével
Cinikusként kevésbé törődtem azzal, hogy mások mit gondolnak rólam. Nem akartam lenyűgözni a randipartnereimet, ehelyett azzal a gondolattal mentem el a randevúkra, hogy vártam, ők nyűgözzenek le engem. Ha ez nem történt meg, búcsút mondtam anélkül, hogy az önbizalmam csorbult volna.
Jobban bíztam magamban
A cinizmusom és a múltbeli rossz tapasztalataim megtanítottak arra, hogy jobban bízzak önmagamban, így a randevúkra elvárások nélkül, de magabiztosan és nyitott szemmel tudtam elmenni. Ez rövid és hosszú távon is előnynek bizonyult, magabiztosságom pedig a tiszteletet is kivívta a randipartnereimben.
Gyorsabban tovább tudtam lépni
Azáltal, hogy nem rohantam bele egy kapcsolatba, és nem tápláltam őrült érzelmeket egy olyan srác iránt, akit alig ismertem, sokkal gyorsabban tudtam továbblépni a kapcsolatból, ha nem volt működőképes.
nyitókép: Image by drobotdean on Freepik
Ha tetszett a cikk, támogatásoddal kifejezheted tetszésed, és segítheted munkánkat.
KATTINTS IDE!
Köszönjük!
EZ IS ÉRDEKELHET: