Gyerekkori trauma? Párkapcsolati problémák? Vajon van bármelyiknek is köze az egészségünkhöz?
Hogy lehet megbirkózni azzal, ha egy kismamának egyszerre kell szembenéznie élete legnagyobb csodájával és egy súlyos betegséggel meg a kemoterápiával?
Ismerjétek meg Andi történetét…
Kálváriámmal visszanyúlhatnék a gyerekkori traumákig, vagy ahhoz, hogy édesapámat 11 évesen vesztettem el, de említhetném a régi párkapcsolati problémákat is, mert az első „jel” az előző kapcsolatom vége felé jelent meg 2017-ben, a nyakamon jobb oldalán egy megnagyobbodott nyirokcsomó formájában, amivel jártam mindenféle orvoshoz, de nem találtak semmit.
Mikor 2018 év elején véget ért a kapcsolat, és feladva mindent, amit odaképzeltem, elköltöztem, eltűnt a csomó.
Ezután újra találkoztam a gyermekkori első szerelmemmel, és kicsivel később, még 2018-ban elkezdtük újra felnőtt fejjel. Boldogságunkból gyermek fogant, 2021. márciusában várandós lettem, majd 2021. májusában újra megjelent egy csomó, ezúttal a nyakam bal oldalán. Megyeszékhelyen lakom, itt négyszer szúrtak, és csináltak kistűs biopsziát, sejtmentes minta volt mind a négy alkalommal. Nem találtak semmit.
Nem izgattam magam, azt gondoltam, a hormonok játszanak velem, és majd ha megszülök, akkor eltűnik. A csomó velem maradt a terhesség alatt, sőt, láncszerűen sokszorozódott.
2021 novemberében, a szüléshez közeledve az édesanyám már nagyon aggódott, így megkért, menjek el magánorvoshoz. A magánorvosnak azonnal furcsa lett a kulcscsontomnál lévő mozgatható, fájdalmatlan csomó. Azt javasolta, keressem fel a SOTE Hematológiát, de próbáljam a városi kórházat kihagyni. A saját háziorvosom vonakodott beutalót adni, nem látta indokoltnak a budapesti vizsgálatot.
Találtam az interneten egy telefonszámot, egy kedves recepciós megadta annak a doktornőnek a telefonszámát, akinek – mint azóta kiderült – az életemet köszönhetem. A doktornő a hívásomat nem rázta le, bekérte a papírjaimat a privát címére, átnézte, és elrendelt egy nagytűs biopsziát, amire anno a megyeszékhelyen a négy kisszúrás után sem gondoltak…
Még pocakosan mentem, a lelet azt mutatta ki, hogy nem tudják kizárni a Hodgkin-limfómát, ezért ki kell venni egy nyirokcsomót, amivel a tervek szerint meg akartuk várni a szülést.
Én még akkor is azt gondoltam, hormonprobléma, megszülök, a csomók eltűnnek, babázok és minden rendben lesz…
2021.11.22-én világra hoztam egy csodás kisfiút, és abban a pillanatban elkezdődött valami más. A nyakam akkora lett, hogy alig tudtam nyelni, így nem vártunk tovább, decemberben ki kellett venni egy nyirokcsomót. A doktornő már karácsonyra tudta az eredményt, de aranyos volt, meghagyta nekünk az ünnepet. 27-én mondta el, hogy klasszikus Hodgkin-limfómám van…
Azt mondtam, semmi baj, akkor lőjjön fel a felhőbe gyógyszert, aztán mehetünk tovább…
Ő pedig elmondta, hogy rám a kemoterápia vár, mert ez nyirokrák.
Végigfuttattam a fejemben, hogy oké, itt a férjem, itt a kisbabám, a családom. A férjemnek dolgozni kellett, hogy legyen a családnak bevétele, így kellett valaki, aki a csecsemővel volt, amíg én kezelésen vagyok.
Az első kezelést 2021.12.31-én kaptam, szilveszterkor, reggel mentem, este jöttem. Ilyen buliban még sosem voltam… Ezután mindig péntekenként kaptam a kemót, mert a nagymama akkor vett ki szabit vagy táppénzt, hogy az újszülött kisfiamat el tudja látni. Külön voltunk a családdal minden péntek-szombat-vasárnap…
CT-n kiderült, hogy szerteszét van áttét, de nagyon picik, és már az első kezelésre jól reagáltam. Szó szerint éreztem, hogy visszahúzódik a nyakamnál a csomó.
Azt mondták szerencsés vagyok…
De tényleg szerencsés vagyok, jöhetett volna rosszabb is.
2022.06.03-án kaptam az utolsó kezelést, eltűntek az áttétek. Azóta havonta/kéthavonta járok kontrollra, vérvételre, átnézik a testem.
Erős voltam/vagyok/lettem, de lelkileg azért még mindig megvisel. A kisfiam 15 hónapos múlt, egy csodabogár, nagyon szeretem, és remélem büszke lesz majd az anyukájára...
Neked van olyan történeted, ami másnak is hasznos lehet, esetleg erőt adhat? Írd meg szerkesztőségünknek.
(A megjelenést nem ígérjük, a választás jogát fenntartjuk.)