Kétszeres Nobel-díjas, ráadásul két különböző szakágban. Felfedezése milliók életét mentette meg, de ő sosem húzott hasznot munkájából. Mindent a közjóért tett. Rögös útja volt a siker kapujáig, de bármilyen nehéz helyzetben is volt, célját szem előtt tartva, érzéseit elrejtve helyt állt. És győzött.
Marie Curie, született Marie Sklodowska 1867. november 7-én született.
Szülei tanárok voltak, viszonylag jó módban éltek. Négy testvér közül Marie nem tűnt ki semmivel. Mind okosak, tehetségesek voltak. Senki nem sejtette, hogy a kis Mania -ahogy a család hívta – valami rendkívülit fog létrehozni. Pláne, hogy lányként az orosz cári uralom alá tartozó Lengyelországban nem tanulhatott egyetemen, így csak szerény jövőről álmodhatott.
Marie-t viszont nem olyan fából faragták, aki megalkudik a sorssal. Bár apja egy rossz befektetés miatt elvesztette vagyonuk, és az anya Marie 9 éves korában elhunyt, ez nem törte meg a lányt, sőt, erősebbé vált a történtek hatására. Szeretett nővére orvosnak akart tanulni, ő tanárnak, de ezt csak Franciaországban tehették volna meg. Pénzük nem sok volt, ezért Marie előbb tanítani kezdett gyerekeket, majd összekuporgatott vagyonát testvérének adta, hogy iratkozzon be a Sorbonne -ra és ha elvégezte az egyetemet, majd segít neki Párizsba jutnia.
Nővére beleegyezett, de persze a pénz öt évre nem volt elegendő. Így Marie elszegődött nevelőnőnek egy családhoz, ahol még a szerelem is rátalált. Bár érzései kölcsönösek voltak, a fiú szülei nem egyeztek bele a házasságba. Marie még egy évig megalázottan náluk dolgozott, de érzéseinél fontosabb volt vágya, hogy a Sorbonne -n tanuljon.
Öt év után aztán nővére Párizsba hívta. Marie hozzá és férjéhez költözött, letette a szükséges felvételi vizsgákat, aztán elkezdte új életét .
Teljes erővel a tanulásnak szentelte magát, a gond csak az volt, hogy testvére lakása egy órányi útra volt az egyetemtől. Így Marie kibérelt egy kis, fűtetlen szobát, ahol majdnem megfagyott és éhen halt, mivel csak egy-egy vajas kenyeret evett naponta, és végtelenül legyengült.
Bár maga sem tudta megfogalmazni érzéseit, a honvágy és a fizika iránti megszállottsága teljesen a hatalmába kerítette. Ezen végül az enyhített, mikor megismerkedett a nála 14 évvel idősebb, rokonlelkű Pierre Curie-vel. A férfit lenyűgözte a lány esze, és az, hogy végre egy olyan nő van mellette aki nem csak érti, de még tovább is fűzi az ő gondolatmenetét. Ám Marie az előző rossz tapasztalat és a honvágy miatt kezdetben húzódozott ettől a kapcsolattól, de aztán nem bírt ellenállni.
Összeházasodtak, menyasszonyi ruha és gyűrű helyett vettek két biciklit, és azzal nászútra indultak.
Nem sokkal ezután elkezdtek együtt dolgozni. Ugyanis Marie – Röntgen hatására – elkezdett az uránszurokérc különös sugárzásával foglalkozni. Úgy sejtette valamilyen más anyagnak kell ebben szerepet játszani. Megszületett a radioaktivitás elmélete. Ez felkeltette férje figyelmét is, beszállt hát segíteni. Négy év munka árán 8 tonna bányameddőből sikerült 0.1 gramm rádiumot kinyerniük.
Ezzel aztán feje tetejére állították a tudományt. A polónium és a rádium új távlatokat nyitott meg a fizikában. A röntgensugárzassal egybekötve megalakulhatott később a rák sugárzással való gyógyítása. Nem is csoda, hogy Pierre és Marie Curie 1903-ban megkapta a fizikai Nobel-díjat.
Ekkor már megszületett lányuk Irene is. Nem éltek fényűző életet. Annyira nem, hogy nem szabadalmaztatták találmányukat, pedig akkor kényelmesebb életük lehetett volna. Ők azonban nem akartak ilyesmit, csak egy professzori állást, és egy laboratóriumot Pierre-nek. De ezeket csak 1907-ben, a svéd díj után kapta meg Curie. A sors azonban kegyetlen volt hozzá, és egy fatális balesetben elhunyt, magára hagyva az akkora már két gyermekes Marie-t.
Bár eleinte nem voltak elragadtatva az ötlettől, végül ő vette át férje helyét a Sorbonne -n. Tovább dolgozott az első felfedézésén a polóniumon is, és 1911-ben megkapta a kémiai Nobel-díjat. A laboratórium is ekkora épült fel, de mire 1914 őszén birtokba vehette volna, kitört a háború. Marie Párizsban maradt, lányait vidékre, biztonságba küldte, ő pedig azon kezdett gondolkodni, hogyan tehetné hasznossá magát választott hazájában.
Addig „okoskodott” míg fel nem fedezte, hogy a sok sérült megmenthető lenne, ha röntgengéppel az orvosok láthatnák, hova fúródott be a golyó. Összeszedett hát mindent, és mozgó röntgengépes labort vitt, ahová kellett. Négy év alatt kétszázat vitt szerte a frontra. Igyekezett néhány nagyobb katonai célpont mellett állandó röntgengépet is felállítani. Maga csinált sokszor mindent.
Négy kemény év után aztán birtokba vehette a laboratóriumát. Eddigre idősebb lánya is lediplomázott és segédje lett, majd később annak férje is csatlakozott hozzájuk. Marie tanítványai munkáival épp úgy foglalkozott, mint sajátjaival. Élete végéig hajnal 2-3 óráig dolgozott, ekkor egy titokzatos betegség legyűrte őt. A folyamatos sugárzás miatt fehérvérűség lépett fel nála, ami végül 67 éves korában elvitte őt.
Jegyzetei még 1000 év múlva is sugározni fognak. Ujjlenyomatai röntgengép alá vetve tisztán látszanak.
EZ IS ÉRDEKELHET: