A randevúzások során nem mindig és nem minden helyzetre lehet egyértelműen ráhúzni egy sablont. Vannak, akiknek egyértelműen bejövünk és vannak, akiknek biztosan nem. És vannak a fogalmam sincs, mit akar szürke területek.
Ez a szürke, bizonytalan terület pedig gyakran késztet bennünket variálásra:
– Azt mondta, hogy nem érdeklem, mégis kacérkodik velem, akkor mit tegyek?
– Tudom, hogy kedvel, de múlt hétvégén nem hívott vissza, mit jelent ez?
– Jól bánik velem, amikor velem van, de alig szán rám időt. Mire következtessek ebből?
Sok-sok ismerős kérdés, amiken képesek vagyunk órákig őrlődni, újabb és újabb teóriákat felállítva. Agyalunk, drámázunk, manipulálunk, és minden áron igyekszünk valamiféle bizonyosságot szerezni. Most akkor igen vagy nem?
Ez egy darabig akár még szórakoztató is lehet, azonban van valami, amivel azért nem árt tisztában lenni:
Ha már egy kapcsolat elején a bizonytalan, se nem igen, se nem nem, vagyis szürke területen tart bennünket valaki, akkor tulajdonképpen már veszítettünk. Ez a tény!
Hiszen nem az a lényege egy kapcsolatnak, hogy szívesen együtt? Mindig?
Miért akarunk, miért akarnánk olyan valakivel lenni, aki nem akar egyértelműen és határozottan velünk lenni? Ha már a kapcsolat elején el kell gondolkodni valakinek azon, vajon akar-e minket egyáltalán, mi a garancia arra, hogy később örül, ha velünk lehet?
Gondoljunk csak bele: talán tartunk olyan kutyát, amelyik folyton belénk harap? Barátkozunk olyannal, aki mindig becsap? Dolgozunk olyan helyen, ahol soha nem fizetnek? Ugye, hogy nem? Akkor mi a fenéért próbálunk párt csinálni olyan valakiből, aki nem akar egyértelműen velünk lenni?
Hol van ilyenkor az önbecsülés?
Basszus: igen vagy nem?
Egyszerű kérdés, és a válasznak is ugyanilyen egyszerűnek kell lennie. Csakis azzal szabad együtt lenni, akinek a válasza IGEN! Különben egész egyszerűen az időnket pazaroljuk.
OLVASNÁL MÉG A TÉMÁBAN? EZ IS ÉRDEKELNI FOG!