Kétségtelen, hogy Anyám okos asszony. Ezt onnan (is) tudom, hogy nem a feminizmus zászlós futára, és mégis eléldegél immár huszonéve, egyedül.
Az erősebbik nem jelentette támasz nélkül. Felnevelt két gyereket, eltartott egy soknégyzetméteres háztartást. Büszke vagyok rá. Meg minden anyára, aki továbbörökíti az ősi (női) alapvetéseket.
Mint például:
- Sötétben nem gondolkodunk, mert akkor minden kilátástalannak tűnik. Főleg a problémáink.
- Ha elsőre nem sikerül, ugyanazzal a módszerrel másodszor sem fog.
- Felmelegítve csak a töltött káposzta, tudod! – De az is csak akkor, ha nem volt már eleve sz@r.
- Persze, hogy képesek vagyunk rá! (mármint, kiforgatni a világot a sarkából) – Csak nem akarjuk.
Ja, és még valami.
Nyitott szájjal nem nyírunk füvet.