Jó ideje folyamatos vitatéma, hogy végül akkor most árt a gyermeknek a „képernyő”, avagy sem. Hallottunk már vérre menő diskurzust e témában a játszón, a suli előtt az udvaron, de még kebelbarátnők közt is egy kávézóban. Jó lenne egyszer az arany középutat is megismerni – sóhajtunk ilyenkor fel… és most itt az alkalom, olvassátok el a témában Wágner Szilárd meseterapeuta cikkét.
Nagyon csábító feketén-fehéren dönteni ebben a kérdésben, ám ha alaposabban elgondolkozunk a témán, bizony itt is érvényes az, hogy tartsuk egyensúlyban a dolgainkat.
A szülők egy része kategorikusan tiltja a gyereket a tévétől, számítógéptől, okostelefontól, tablettől. Úgy gondolja, ezeknek az eszközöknek a használata kifejezetten káros. A szülők másik része mindenféle kontroll nélkül engedi használni őket. A helyes út valahol a kettő között van.
Engedjük vagy sem?
Tagadhatatlan, hogy a mai gyerekeket már körbeveszik az okoseszközök, számukra természetes azok jelenléte. Mivel nem csak szórakozási lehetőségként találkoznak velük, ezért könnyen elfogadják, hogy ezek az eszközök a munkavégzést is megkönnyítik.
Számos országban külön tanórán oktatják a programozást, hiszen ma már egyetlen munka sem képzelhető el készségszintű számítógépes ismeretek nélkül. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a gyerekeket a jövő munkaerőpiacára készítjük fel!
A szakemberek véleménye is megoszlik arról, hogy hány éves kortól engedjük „kütyüzni” és mennyi időre a gyereket.
- 3 éves korig a gyerekek nem képesek feldolgozni az online információkat, nekik inkább az eszközök ki- és bekapcsolása okoz sikerélményt.
- 4-6 éves kor között már érdemes megtanítani a gyereknek, hogy mire is használjuk ezeket az eszközöket, hogyan viszonyuljanak hozzá.
- 7 éves koruktól fokozatosan meg kell tanítani őket arra, hogyan használják tudatosan a világhálót, hogyan tudják megvédeni magukat, hol találnak segítséget a tanulmányaikhoz. Rengeteg fejlesztő, tanulást segítő program van, sokszor a gyerekek képesek már 8-10 éves korukban önállóan feltelepíteni és használni ezeket, ennek ellenére nem szabad engedni, hogy a szülő teljesen elveszítse a kontrollt a gyerek online tevékenysége felett. Ebben a korban alapozhatjuk meg azt, hogy ha valami gond van, a gyerek teljes bizalommal fordulhasson a szülőkhöz (pl. zaklatják, csúfolják, személyes információkat kérnek tőle).
- 13-14 éves koruktól már inkább a kortárs kapcsolatok határozzák meg a gyerekek életét, nehezebb nyomon követni az online tevékenységüket (akárcsak az offline világukat).
Nagyon fontos, hogy a szülők jó példával járjanak elöl és mindennapi tevékenységük során legyenek olyan periódusok, amikor nem egy képernyőt bámulva élik az életüket, hiszen a gyereknek meg kell tanulnia, hogy bizonyos időkeretek között „kütyüzzön” (azért a házi feladat nem számít annak!).
Bár vannak appok, programok, amivel kontrollálhatjuk és folyamatosan nyomon követhetjük a gyermek tevékenységét, csalóka biztonságot adnak, hiszen egy bizonyos kor felett ki tudják kerülni ezeket. A gyereknek is joga van a privát szférájához, a megértő, bizalomra épülő kommunikáció hosszú távon jóval kifizetődőbb, mint az állandó ellenőrzés, bár kétségkívül következetességet és jóval nagyobb energiabefektetést igényel a szülőktől.
A teljes tiltás nem lehet megoldás, hiszen ezzel nagyon sok lehetőségtől fosztjuk meg a gyereket, ahogy a teljes, kontroll nélküli megengedő magatartás sem célravezető.
Mindemellett ne feledkezzünk el arról sem, hogy mekkora segítő ereje lehet az internetnek, közösségi médiának. Amíg az internet előtt leginkább csak lokálisan működött a segítségnyújtás – néhány nagyobb szervezetet leszámítva –, addig ma már globálisan mozdulnak meg az emberek egy-egy általuk fontosnak tartott ügy kapcsán.
Láthatjátok tehát, hogy valóban be kell lőni egy középvonalat, a „jóból is megárt a sok” és „a kevesebb néha több” elveit szem előtt tartva. Nem mondtuk, hogy könnyű út ez, de idővel bele lehet jönni úgy, hogy a gyermek egészséges ütemben haladjon környezetével.
Wágner Szilárd – meseterapeuta