Ha ketrecbe zárod szívem és letéped szárnyaim, nem tudok többé elrepülni tőled. Etethetsz hazugságokkal, hogy ne akarjak szökni, de mindig arra várok majd, hogy elfeledd bezárni az ajtót előttem. Lelkem csak a fényből tud táplálkozni, a sötétben eltorzulnak arcvonásaim és vágyaim.
Ha megtörsz, és ellopod álmaim, nem leszek többé az, akibe beleszerettél.
Csak árnyéka leszek annak, aki voltam, egy báb, akit úgy rángathatsz, ahogy tetszik. Ha bezárod az ajtót mögöttem, és a kulcsot magadnál tartod, megfosztod magad és engem a szabad szerelemtől. Már csak rabod leszek, nem a társad, aki egykor önként tartozott hozzád.
Ha az arcod eltorzítja a birtoklás vágya, csak a szenvedélyes éned élheted ki rajtam, de a lelkem ajtaján többé nem jöhetsz be. Gondold át, megéri-e neked, hogy kalitkába zárj, hogyha csak azon az áron tarthatsz meg, hogy engem végleg átalakítasz? Tehetsz aranyketrecbe, öltöztethetsz selyembe, és eláraszthatsz ajándékokkal, tőlem gyengéd érzelmekre ezekért cserébe nem számíthatsz.
Ha tárgyiasítasz, és megalázol azzal, hogy azt hiszed a szerelmemet meg lehet venni, csak még messzebbre űzöl magadtól.
Hiába zársz ketrecbe és suttogsz negédes szavakat fülembe, ha csak a tenyeredből ehetek ezután. A neved sosem lesz a szívembe vésve, maximum csak elrettentő példának. Álmaimba akkor is szárnyra kelek majd, keresve az utat affelé a lány felé, aki még tudta milyen szabadon szeretni. S milyen az, ha őt azért szeretik, aki.
Hát ne mérgezd meg szerelmünk végét azzal, hogy raboddá teszel. Engedj el, és keress mást, aki majd szabadon szeret. A lélek kapcsolódása sosem születik és hal el kényszer hatására. Ezért kérlek, eressz el, és felejtsd el, hogy börtönbe zársz…
EZ IS ÉRDEKELHET: