A szemüveg öltöztet, a könyv kiegészít – hódít a kreatív könyvtárosok kihívása

Az utóbbi időben végre kihívás elé állítottam magam. A magamnak tett ígéret szerint minden alkalommal, amikor 10 percet „pörgetném” a facebook-ot, inkább előveszek egy könyvet, és a képernyő helyett a lapokat pörgetem.

Tíz perc. Tíz perc az életemből, amit nem értelmetlen tartalommal töltök meg, hanem élményekkel, életekkel. Érdemes kipróbálni, egyre jobban megy!

Emlékeztek még arra, amikor 2017-ben Franciaországban elindult a #bookface kihívás a Bordeaux-i Librairie Mollat könyvesboltból? A könyvárusok szó szerint beöltöztek egy-egy könyv borítójába, és óriási sikert arattak.



Nos hát, Mónika, Reni és Zsóka, a soproni Széchenyi István Városi Könyvtár kolléganői emlékeztek erre a szuper ötletre, és útjára engedték a könyvtár rendhagyó könyvajánlóját.

Nem is tehették volna ezt jobbkor mint most, az egyre ingerszegényebbé váló életünkben. Terveztek hát, számot vetettek ruhatárukkal, és belevágtak a borító-fotózkodásba, „A szemüvegre mondják, hogy öltöztet… a könyv viszont kiegészít.” mottóval. És, hogy mi a Hölgyek által indított képsorozat mozgatórugója?

Van egy idézet miszerint: „Ahány jó könyvet olvastam, annyi életet élhettem a sajátomon kívül. Ilyen alapon az olvasás sokéletűvé teszi az embert, ami szinte már halhatatlanság.” (Vámos Miklós) – mondja Mónika, akit megkértem, meséljen kicsit a motivációjukról. – Amikor belekezdünk egy könyv olvasásába, felülünk egy érzelmi hullámvasútra is. A szereplőkkel együtt örülünk vagy sírunk, boldogok vagy szomorúak vagyunk, és néha magunkra ismerünk. A történet elrepít minket mélységekbe és magasságokba, amelyek megélésével csakis többek lehetünk.

A könyvek tehát feltöltenek lelkileg, vagy épp kiürítenek érzelmileg, ha kell – s mi más ez, mint kiegészítése jellemünknek?

A kihívás egyébként nemcsak az olvasást hivatott népszerűsíteni, habár a kreatív könyvtárosok visszaigazolják azon félelmeinket, miszerint az utóbbi időben – főként a digitális tér tágulásával és a fiatalabb generációk szocializálódásával – a könyvolvasás már kevésbé jön szóba a szabadidő eltöltésekor. Persze aki elkötelezett a könyvek iránt, vagy szó szerint boldoggá teszi egy-egy kötet illata és tapintása, nem tér át az elektronikára.

Egyre inkább beszorulunk az online térbe, – fejti ki Renáta – így folyamatosan azon dolgozunk, mivel tudnánk olvasóink figyelmét fenntartani. Így jött az ötlet, hogy öltözzünk mi is a könyvhöz, és indítsunk kihívást azzal a céllal, hogy ne csak olvasóinkat, hanem minél több embert meg tudjunk mozgatni. Fontosnak tartottuk az élethű megjelenést, mert egy jó fotó vonzza a tekintetet.

Az olvasás örökzöld tevékenység, soha el nem múló divat.

A fotók márpedig jól sikerültek, így a facebook lett a magyar #bookface futárszolgálata. Az emberek felfigyeltek sőt, sokak újra levettek a polcról egy-egy regényt, és nem csak egy kattintás kedvéért. Az általános tapasztalat (na, nem a brit tudósoké) szerint a fiatalok, és az időskorúak mellett most az aktív felnőttek is fokozottabban rákaptak az olvasásra, és nem csupán a pandémiának hála.

Ezeket a sorokat április 14-én írom, a Könyvtárosok világnapján. Könyvtárosként végeztem, és a képzeletbeli olvasólistám hosszabb, mint a Kínai nagy fal háromszor. Sokan nem tudják, de ez a szakma nem arról szól, hogy munkaidőben olvashatunk. Sem április 14-én, sem a többi napokon.

A könyvtárban mindennap a közjóért dolgoznak, miközben végtelen energiákat mozgatnak meg az edukációért.

Megismerjük olvasóink érdeklődési körét, egyesek bepillantást engednek életükbe, így személyre szabottan tudunk könyveket ajánlani. – meséli Zsóka, – Néha mi magunk is úgy tudunk örülni az új könyvek sokaságának mint egy gyerek, aki beszabadult az édesség boltba!

Az olvasást népszerűsítő programok egyik fő célja a régi könyvtárakról kialakított kép megváltoztatása, hiszen a könyvtár napjainkban már inkább közösségi tér. – zárja gondolatmenetét – A serdülőket és fiatal felnőtteket nehezebb bevonzani, sok esetben azért mert az a kép él bennük, hogy a könyvtárban régi, poros könyvek vannak. Azt kell mondjam, ha valami idejétmúlt vagy poros, az az iménti elképzelés.

Az olvasás örökzöld tevékenység, soha el nem múló divat.

A könyvtárba pedig minden újdonság megérkezik, pár hetes eltéréssel. Úgyhogy lányok-fiúk, gyerekek és felnőttek, tessék könyvtárba járni és olvasni, mert:

A szemüvegre mondják, hogy öltöztet... a könyv viszont kiegészít.

Köszönjük a soproni Széchenyi István Városi Könyvtár kolléganőinek, hogy válaszoltak kérdéseimre, és köszönjük nem múló szeretetüket a könyvek iránt!

Még nincs hozzászólás

Írj hozzászólást

Az email címed nem jelenik meg.