Azon gondolkodom, hogy tudnék-e vita nélkül élni. Azt hiszem igen. Csak nem akarok. Mert a vita éberen tart. Értékelésre és önértékelésre tanít, sőt: kénytelen vagyok bevallani, hogy picit talán még szórakoztat is. De csak egy egészen kicsit.
Hogy miért? Mert számos vitapartnerrel hoz össze az élet. Például effélékkel.
Hidegháborús hős
A hidegháborús hős a hosszú, rideg csatákat szereti. Elnyújtott taktikát alkalmaz, szó szerint kifáraszt, mint egy nyomorult pontyot. Vár – sokáig vár, amíg a másik fél már szinte nem is emlékszik, honnan indult a veszekedés. De belefárad. És akkor a hidegháború kegyetlen hőse (aki addig nem beszél, nem mosolyog, nem felejt) elégedett mosollyal nyugtázza, hogy győzött. Megint.
Csendes gyilkos
A csendes gyilkos egyik ismérve a szemkontaktus. Sokat néz. Fejlehajtva, felfelé nézve – pont úgy, hogy viszketőfrászt kapj tőle. Másik ismertetőjegye a hangsúlyozás. Bizonyos szavakra nagy hangsúlyt fektetve kérdez vissza. Például elnyújtva kérdezi, hogy ,,Igeeeen?”. Vagy baljóslatúan rád néz és lassan maga elé mormolja: ,,Értem. Te tudod…”
Femme Fatale
Ahol tűz van, ott kérem szikra is van. És ha a szikra közelébe dinamit kerül… Na abból csak tuti buli lehet! A Femme Fatale-lal szemben sosem tudhatod, mire számíts. A lájtos ajtócsapkodástól kezdve a hangos olaszos üvöltözésen át a pofozkodásig minden játszik nála. Még egy jól irányzott balhorog is – olyan, amit még Rocky Balboa is megirigyelne. Ha ez a jellem mélységes igazságérzettel is párosul, hát akkor… véged van.
Terapeuta
Az egyik legkíméletlenebb. Beszél. Imád beszélni. Lyukat dumál a hasadba arról, hogy miért neki van igaza. És a végén inkább hagyod magad. Mert mindent át akar rágni verbálisan, és nincsen rosszabb a pszichológiai hadviselésnél. Pszichotrilleres élmény vele vitázni. Ne próbáld ki.
Provokátor
Ha a Terapeuta kerülendő, akkor a Provokátor felér egy ősellenséggel. Pont olyan kellemes vele vitába szállni, mint csukott szemmel sétálgatni egy aknamezőn. A Provokátor nyelve igencsak fel van vágva és imád ott beléd kötni, ahol a legkellemetlenebb. Nem annyira zavaró egyébként: csak annyira mondjuk, mint egy különösen makacs szálka a körmöd alatt.
Nebáncsvirág
Az örök vesztes. Szegény, túl könnyen adja magát. Könnyen megbántódik és még könnyebben adja fel a harcot: elesik, mielőtt elkezdődne a csata. Leginkább nem is vitázik, csak sír. Meg kicsit sajnáltatja magát. Hozzáteszem, ezzel olykor előbb kaparintja meg a másik fél békejobbját. Mindenesetre nem túl felemelő érzés vele párbajozni. Te sem szívesen rugdosol egy árva, ázott kiscicát. (Ugye.)
Most akkor meg ne kérdezzétek, hogyan vitázom én!? Az maradjon csak titok.
A kérdés sokkal inkább ez: hogyan harcolsz TE?!