Nem könnyű év 2020. Sok szempontból rendhagyó, idegeket tépázó, feszültséget szülő. Éppen ezért mindennél fontosabb, hogy otthonunkban ki tudjunk kapcsolni, meg tudjunk pihenni. Ennek egyik legjobb módja, ha olvasunk.
A 21. Század Kiadó két újdonságát hoztuk most el. Reméljük kedvet kaptok a lapozgatásukhoz. Megsúgjuk – ajándéknak is kiválóak, hiszen hamarosan csomagolhatunk!
Tóth Gábor Ákos – A kúthelyi gyémánt ( Forrásvidék 2.)
Folytatódik a Forrásvidék-sorozat!
A jól ismert Balatoni-regényfolyam, az Édesvízi mediterrán népszerű szerzője újabb csodálatos, magyarországi helyszínre kalauzolja az olvasóit. Ezúttal az Őrség zöldes lankáihoz utazhatunk vele.
Az Forrásvidék-sorozat második részében nemcsak a vidék érdekességeire derül fény, de a szereplők is újabb és újabb érzelmi vagy szellemi kalandokba keverednek. Ezúttal nem olajat kutatnak, hanem a kúthelyi gyémántot, amiről hamarosan kiderül, hogy bányásszák-e vagy isszák…
,,- Gondolj csak bele – bökött oldalba -, az önmagában haszontalan gyémánt sokkal értékesebb, vagy ha úgy tetszik, sokkal többe kerül, mint az emberi élethez elengedhetetlen víz.”
Egy félig magyar kubai olajmérnök és online jóslásban (is) utazó cigány féltestvére osztrák vendégmunkásokkal aknázza ki az őrségi magyar gyógyvíz kincset, melynek legfőbb vásárlói a környéken megtelepült „holland” falu iszákosai – mindez ugyebár őrültségben vetekszik a fent említett paradoxonnal.
A Forrásvidék – Olajláz az Őrségben folytatásában kiteljesedik a különc
kerekesszékes lány és a karibi balfék szerelme, újra velünk lesz a magát felrobbantó Ati bácsi, Margó, a helyi konyhaművészet üdvöskéje, valamint Bozzi úr, aki bár nem olasz, de tenorja kéretlenül is belengi Kúthely lankáit. Csakúgy, mint az a helyi legenda, hogy ahol olaj van (de nincs), ott gyémántnak is kell lennie…
Tóth Gábor Ákos – akinek népszerű balatoni Édesvízi mediterrán című sorozata immár 5. részénél tart – a kúthelyi regényfolyam második részében is hasonló empátiával és humorral tálalja hétköznapi hősei életét.
Éric Vuillard – Napirend
Történelmi regény, Goncourt-díj (2017)
Goncourt-díjat nem osztogatnak csak úgy: Vuillard regénye is méltán érdemelte ki a rangos elismerést.
Hogyan lehet az embertelenségről a legemberibben írni? A francia szerző remek regénye bebizonyítja. A legtöbb ember külön-külön tisztában van azokkal a történelmi eseményekkel, melyek az Anschlusst, vagyis Ausztria és végső soron egész Európa bedarálását megelőzték az 1930-as évek második felében. Vuillard zsenialitása pont abban rejlik, hogy ezeket a ténymozaikokat úgy illeszti egymás mellé, hogy ezzel az egész második világháború borzalmas gépezetének működése sajátos fénytörést kap, és a részletek apró drámáit átélve még jobban megrendít a nagy egész tragédiája. Hiszen hogyne sejtettük volna, hogy a német iparmágnások hasznot húztak a háborúból, de hogy ennyire opportunista módon támogatták a náci rezsimet, és adott esetben még a zsidó munkaszolgálatosok filléres munkaerejét is igénybe vették, sőt tábori gyárakat is létesítettek, talán jobban mellbe vágja az embert, mint előzetesen gondolná.
Mint ahogy arról is hallottunk, milyen erőszakos tárgyalópartner volt Hitler vagy más náci vezetők, mégis, folyamatában látni az ellenük küzdő tehetetlen kapkodást, korlátolt udvariasságot, ahogy például Schuschnigg vagy Chamberlain viselkedett, és állt szinte eszköztelenül egy fenevaddal szemben – egyszerűen letaglózó. Az a benyomásunk, mintha egy tőrrel meghirdetett párbajra az egyik fél tőrrel érkezett volna, a másik pedig Panzer IV harckocsival, és úgy lőtte, taposta volna halálra ellenfelét.
Erőszak, blöff és egy senkit sem tisztelő erőszakos rendszer vadállatainak fokozatos elszabadulása: a náci diktatúra mindent és mindenkit letaroló mechanizmusának sajátos forgatókönyvébe nyerhetünk betekintést Vuillard zseniális regényén keresztül. Egy olyan rendszerébe, melybe az a cinizmus is teljességgel belefért, hogy a bécsi gázművek kikapcsolja a zsidó lakásokban a gázt, amikor megnövekedett az öngyilkossági hullám, mondván, akkor nem fogják tudni kifizetni a számlájukat. A különleges nyelvezettel megírt, néhol lírai stílusú kötet – melyet Tótfalusi Ágnes értő tolmácsolásában vehet kézbe az olvasó, és rengeteg történelmi dokumentum adja az alapját, mint például Schuschnigg és Churchill emlékiratai, vagy a nürnbergi per anyagai – nem véletlenül nyerte el a Goncourt-díjat 2017-ben. Mondatai még sokáig az olvasó fülében dübörögnek majd, akárcsak a bécsiek éljenzésének hangja, amikor Hitler bevonult a városukba. És az elolvasása után csak reménykedni tudunk benne, hogy a történelem nem ismétli meg önmagát.
A Napirend című Goncourt-díjas regény igazi fekete komédia, amely a második világháborúhoz vezető sorsdöntő tárgyalásokat beszéli el. Diplomáciai kudarcok, megszakadó emberi kapcsolatok, katasztrofális irányt vevő események előzték meg a fegyveres konfliktus kirobbanását. A német ipar óriásai – akik számára a náci uralom alatt virágzik az üzlet – egybegyűlnek, hogy Adolf Hitlert támogatásukról biztosítsák. Az osztrák kancellár túl későn eszmél, hogy csapdába sétált, amikor Hitler ultimátumot ad neki, ezzel előkészítve Ausztria annektálását. Winston Churchill is megjelenik a rendezvényen, ahol Neville Chamberlain búcsúztatja Joachim von Ribbentropot, Németország addigi londoni nagykövetét, akit hamarosan a náci kormány külügyminiszterévé neveznek ki, hogy aztán később a nürnbergi per vádlottai között lássuk viszont. Vuillard regényének minden sorát drámai feszültség hatja át – feledhetetlen története bemutatja a tragédiát, amelynek során maroknyi nagyhatalmú férfiú a háború küszöbére sodorta az egész világot.
| Idézetek: |
| „Érdekes, hogy még az igazán meggyőződéses zsarnokok is próbálják a legvégső pillanatig tiszteletben tartani a formákat, mintha azt a benyomást akarnák kelteni, hogy nem veszik semmibe a jogi eljárásokat.” Vuillard „A financiális leleményesség mindig is a legkárosabb manőverek szolgálatában állt.” Vuillard „Ami igazán meglepő ebben a háborúban, az a vakmerőség hihetetlen sikere, amiből egy dolgot lehet megtanulni: a világ vígan enged a blöffnek.” Vuillard „Feszes tempójú, lebilincselő olvasmány. Vuillard bámulatosan szórakoztató formában ábrázolja az 1930-as évek érzelmi hullámzásokra épülő, vad légkörét, miközben saját korunkat is megszólítja azáltal, hogy bemutatja a bohóctréfába illő hazudozásokat, a demagóg politikai csatározásokat. Merészen kimondja, hogy mindez milyen könnyen, milyen hirtelen vezethet tragédiához.” – Observer „A katasztrofális politika frenetikus fekete komédiája. Mintha kifejezetten azért született volna meg ez a regény, hogy figyelmeztessen bennünket: – idézem – ’A legnagyobb katasztrófák gyakran apró léptekkel lopakodnak felénk.’ ” – Guardian „Figyelemre méltó. Megragadja a vágyteljesítő gondolkodásnak, a röhejes fontoskodásnak és a hidegfejű számításnak azt a keverékét, amely a nácikat hatalomra juttató figurák közül sokakat jellemzett.” – New Yorker „Lebilincselő. [A Napirend] …azt a módszert alkalmazza, hogy lehámozza a leplezés, az önigazolás és a téves látszatok rétegeit; pontosan úgy mutatja be a katasztrofikus történéseket, ahogyan a dolgok az életben meg szoktak esni.” – Wall Street Journal |