A szerelem elveszi az ember eszét. Olykor ténylegesen és szó szerint. Persze főként akkor, ha az a valaki egyébként is hajlamos a mentális betegségekre. Victor Hugo lánya pedig az volt, mert a skizofréniával rokon paranoid betegségben, az erotomániában szenvedett.
Adéle Hugo 1830. július 28-án született Párizsban.
Kortársai szépnek mondták, akinek apjához hasonlóan tehetsége volt az íráshoz és a zongorázáshoz. Amint betöltötte a 16. évét már kérője is akadt Auguste Vacquerie személyében, aki a család egy közeli barátja volt. A 26 éves férfinek azonban várnia kellett Adéle-re addig, amíg az be nem tölti a 20. évét. Balszerencséjére a hosszú várakozás közepette más is akadt, aki próbálta elnyerni a lány szívét.
Jean-Baptiste Clesinger szobrász igyekezett levenni a lábáról Adéle-t, de a szülők nem egyeztek bele házassági terveikbe, mondván lányuk már másnak ígérkezett el. Adéle ezek után úgy érezte bosszút kell állnia szülein. Mikor betöltötte a 20. évét elutasította Auguste-t, majd még két másik kérőt is kikosarazott.
Ezek után találkozott Albert Adrew Pinsonnal. Az Adéle-nél jóval idősebb hadnagy tapasztalt nőcsábász volt, aki könnyedén elcsavarta a lány fejét. A jóképű és sima modorú férfi ráadásul arisztokrata családból származott, így eleinte Victor Hugo szívélyesen fogadta lányához való közeledését. Később azonban megtudta, hogy Pinson közismert szoknyapecér, aki ráadásul még szerencsejátékfüggő is, és tetemes adóssággal rendelkezik. Így mikor a hadnagy megkérte Adéle kezét, megtagadta kérését.
Ennek ellenére Adéle és Pinson tovább találkozgatott.
A tiltott gyümölcs persze mindig édesebb, ezt mindenki tudja. Ám egy röpke nyár után a szerelmeseknek el kellett válnia, mert Pinsont visszahívták Angliába. Persze ez Adéle-t nem tántorította el szerelmétől, így az elkövetkezendő hét évben sokszor meglátogatta Pinsont Londonban.
Ez is érdekelhet: Bonnie és Clyde igaz története
A hetedik évben a hadnagy érzelmei azonban (a távolság hatására is) kezdtek kihűlni. Ezt viszont Adele nem vette tudomásul, olyannyira, hogy szerelme elkezdett megszállottsággá válni. Szüleinek azt mondta, még mindig össze szeretnének házasodni Pinsonnal, engedjék őt ahhoz a férfihoz, akit szeret.
Szülei látva, hogy lányukkal nincs minden rendben, azt mondták neki, hogy akkor egyeznek bele a házasságba, ha Pinson és ő Brüsszelbe költöznek (ez idő tájt már itt élt Victor Hugo családjával), hogy közel legyenek egymáshoz. Adéle ebbe azonban már nem egyezett bele, sőt, apja tiltakozása és a kor társadalmi szokásai ellenére, elindult Londonba Pinsonhoz, hogy vele éljen.
Anyja – féltve lányát – vele tartott. Ám mikor Londonba érkeztek kiderült, hogy Pinson már nincs ott, mert a kanadai Halifaxbe vezényelték. Ekkor Adéle elszökött anyjától, hogy utána utazhasson.
Az utolsó pillanatban szerencsére anyja rátalált egy hajó fedélzetén és visszatértek Brüsszelbe.
Egy évig úgy tűnt a lány megnyugodott. Egy olasz költő kezdett udvarolni neki, majd megkérte a kezét, de Adéle visszautasította őt. Aztán anyjáékkal közölte, hogy szeretné meglátogatni rokonait Európában, így hajóra szállt. Ám Európa helyett Halifaxba ment, Pinson után. Miután megérkezett Kanadába, beköltözött egy hotelba, és Madamme Pinson néven kezdett élni.
Szüleinek azt hazudta, hogy hozzáment Pinsonhoz, s bátyja, aki tudta, hogy ez nem igaz, havonta küldött neki pénzt. Senki nem tudta, hogy kinek a lánya a furcsa nő, aki az utcákat járja. Adéle nagyon titokzatosnak tűnt, de valójában azzal foglalatoskodott, hogy szerelmes levelek százait küldözgette Pinsonnak, aki egy ideig még válaszolt rájuk. Aztán, mikor megunta Adéle kitartását, elkezdte őt ignorálni.
A lány ennek hatására még inkább vissza akarta őt szerezni, s elkezdte álruhában követni Pinsont mindenhova.
Mentális betegsége annyira súlyossá vált, hogy nem evett, nem fürdött, szakadt ruhákat viselt. Éjszakánként fel alá járkált a szobájában és magában beszélt, vagy írt a naplójába, s anonim leveleket küldött újságoknak.
Persze a különös nő, aki Pinsont üldözte, egy idő után mindenkinek feltűnt.
Végül annyira rossz híre kelt miatta a hadnagynak, hogy eljegyzése is meghiúsult egy Agnes Johnson nevezetű hölggyel. A menyasszony szülei megtagadták tőle lányuk kezét, azért, mert gyermeküknek nem egy olyan férfit szántak, akit egy őrült nő üldöz. Pinson ezek után az áthelyezését kérte. Barbadosra vezényelték, ahová Adéle természetesen tovább követte őt. Bár állapota hagyott némi kívánnivalót maga után, egy Mrs. Chaderton nevű hölgy rezidenciájában mégis lakhatást nyert.
Írta tovább naplóját, küldözgette anonim írásait az újságoknak. Egyre többet kóborolt éjjel és nappal az utcákon, miközben magában beszélt, amiért egy idő után a helybeliek szemében nevetség tárgyává vált. Nincs adat róla, hogy egyszer is találkozott volna ezek után Pinsonnal, de az biztos, hogy hamarosan a hadnagy visszafordult Angliába, és elvett egy Catherina Roxenburg nevű hölgyet. Adéle ekkora már annyira rosszul volt, hogy nem tudta és talán nem is akarta őt követni.
Végül egy helybeli asszonyságnak esett meg rajta a szíve, aki felfedezte, hogy ő Victor Hugo lánya, s sürgönyözött az apjának. Hamarosan az író kérésére vissza is küldte Franciaországba Adéle-t. Hugo, látván lánya állapotát orvoshoz vitte, majd elmegyógyintézetbe került. Apja bár ekkor már dúsgazdag volt, öt gyermeke közül négyet elvesztett, csak Adéle maradt meg neki.
Amíg egészségi állapota engedte, látogatta lányát. Majd halála után rá hagyta tetemes vagyonát, ami persze Adéle-nek semmit sem jelentett. Azt sem fogta fel, hogy apját elvesztette. Végül 41 elmegyógyintézetben töltött év után, 84 évesen halt meg Suresnes-ben, Franciaországban 1915. április 21-én.
Ez is érdekelhet: Albert Einstein szerelmi élete
A tudósok a mai napig vitatkoznak rajta, hogy erotomán volt-e, mert neki valóban volt kapcsolata szerelme tárgyával korábban (nem úgy, mint a többi erotománnak, akik többnyire csak jelentéktelen kapcsolatot ápolnak mániájuk tárgyával). Ezért a szakvélemények megoszlanak arról, hogy „egyszerű” üldözési mániája volt, vagy valóban egy képzelt szerelem bűvkörében élt, amely miatt aztán mániákus zaklató vált belőle.