A név, amit mindenki ismer. Egy nő, aki vonzerejével rabul ejtett egy királyt, s később mégis ő vesztette el a fejét.
Anna 1507 környékén született, kereskedő család sarjaként. Franciaországban nevelkedett, elsajátította a nemesi élet és a királyi udvar minden etikettjét, ami később bejuttatta őt VIII. Henrik udvarába, ahol udvarhölgy lett belőle.
Henrik lobbanékony, hiú uralkodóként volt ismert, aki habzsolta az élvezeteket, az ételeket, a nőket. Pompás bálokat tartott, táncesteket rendezett, ezeken mindenki ott volt, aki számított. Ugyanakkor vallásos nevelést kapott.
1509-ben lett király, és Franciaország gyűlöletének kinyílvánításaképpen feleségül vette a spanyol hercegnőt, Katalint, akit Anglia királynőjévé koronáztak. Feszegetve az angol birodalom erejének határait, I. Miksa császárral és II. Gyula pápa segítségével Franciaország ellen indult csatába. Egész Európa megismerte a nevét, és a fiatal éveit azzal töltötte, hogy erejét fitogtatta a többi uralkodóval szemben, miközben vadászattal, tenisszel, és különböző játékokkal szórakoztatta magát.
Henrik a katolikus egyház elkötelezett híve volt, meg is kapta 1521-ben a Hit Védelmezője címet a pápától. Katalinnal való házassága alatt nem bizonyítottan ugyan, de több nővel is valószínűleg megcsalta a királynét, akitől Márai nevű lánya született.
Anna 1522-ben találkozott először az uralkodóval. Henrik éppen bált tartott az egyik harci sikerének örömére. Első látásra beleszeretett a fiatal lányba, akit körüllengett valamilyen különös szexuális vonzerő, és menthetetlenül a rabja lett, iszonyatosan sóvárgott utána.
Anna a királyné udvarhölgyeként az uralkodó közelében maradt. Miközben Henrik folyamatosan ostromolta őt szerelmével, tudatosan csiki-csuki játékot játszott a királlyal, hogy még jobban magába bolondítsa őt, hiszen Katalin helyére pályázott. Henrik ekkor már annyira belehabarodott a lányba, hogy kérvényezte az egyháztól a Katalinnal való házasságának felbontását. A pápa azonban nem állt kötélnek, így az uralkodó szakított a római katolikus egyházzal.
EZ IS ÉRDEKELHET: HÍRES SZERELMEK- SISSI ÉS FERENC JÓZSEF
Anna terhes lett, és mindinkább igyekezett arra bíztatni a királyt, hogy vegye el feleségül. Henrik örült, hogy talán fiú örökössel ajándékozza meg a lány, s ekkor már úgyis teljesen vakon szerelmes volt, így döntött, s végül titokban elvette. Nem kis feldühödést váltott ki ezzel a népből, és támogatóiból, hiszen nem csak imádott királynőjüket vesztették el, de a római egyházat is. Henrik azonban mindenkit kivégeztetett, aki döntését megkérdőjelezte újdonsült szerelmével kapcsolatban.
A király nem hazudtolta meg lobbanékony habitusát, és megalapítva az anglikán egyházat önmagát tette meg annak fejének. Így sikerült elválnia Katalintól.
1533-ban Anna világra hozta a gyermeküket, I. Erzsébetet.
Henrik csalódását félrelépései során próbálta meg enyhíteni, s az egykor fülig szerelmes pár eltávolodni látszott egymástól. Anna haragja ellenszenvet váltott ki az udvarban, de nem akarta annyiban hagyni, és egyre inkább azon fáradozott, hogy fiút szülhessen Henriknek. A csecsemő megfogant, de halva született. Ezután még sok sikertelen terhesség következett. A királyi pár nem titkolta csalódottságát, s tovább folytatták kifogásolható házaséletüket.
Anna viselkedése még inkább szította a nemesek ellenszenvét, ugyanis férje félrelépései előhozták rosszabbik énjét, és nyíltan sértegette őt, sosem kérve bocsánatot. Egy nő szájából, akár feleség, akár királynő, ilyen lebecsmérlő hangnem nem volt megengedett, ám Anna cseppet sem félt a következményektől. Még Katalin sem mert ilyen szemtelen módon beszélni vele, s Henrik lassan úgy érezte, hibát követett el. Fontolgatni kezdte, milyen módon szabadulhatna meg a nőtől, aki teljesen elvette a józan ítélőképességét. Ekkorra rájött, mi mindent elveszített miatta: Róma támogatását, barátait, vagyonának nagy részét, s a nép tiszteletét…
De egyszer már vált, többet nem akart keresztülmenni ezen a procedúrán, ezért nem látva más lehetőséget, megvádolta feleségét mindennel, ami csak kéznél volt: hűtlenség, boszorkányság, vérfertőzés, összeesküvés az uralkodóval szemben. A megnevezett ,,szeretőket” sorra kivégeztette, a királyné pedig bíróság elé került.
A testület a vád minden pontjában bűnösnek ítélte a nőt, lányát törvénytelennek bélyegezték, megfosztották címétől. Boleyn Annát 1536. május 19-én a Tower udvarán hatalmas tömegek előtt lefejeztette.
Anna ezeket mondta az utolsó szó jogán:
„Jó keresztény emberek. Azért jöttem, hogy a törvény szerint meghaljak, ezért ez ellen semmit sem mondhatok. Senkit sem vádolok, senkiről sem mondok semmit, de imádkozom Istenhez azért, hogy mentse meg a királyt, s hogy sokáig uralkodjon felettetek (…)” S mielőtt a hóhér bárdja lesújtott volna, a következő mondatok hagyták el ajkait: „Jézus Krisztusnak ajánlom a lelkemet. Jézus Urunk kapja meg lelkemet”.
Az nem vitatható, hogy Henrik egykor mennyire szerette Annát. Rengeteg levél fennmaradt, melyet a király írt fiatal szerelmének, s amelyben nem győzi kiemelni, mennyire rabul ejtette őt a lány, s még a neve mellé is szíveket rajzolt, mint egy kamasz fiú. Mindent feladott érte, mindent megadott neki, amit megkívánt, maga mellé emelte, szembeszállt a barátaival és bárkivel, aki szót emelt az ő drága hölgye ellen.
Mégis, végül brutális módon kivégeztette.
Mi lehetett az oka? Talán igazak voltak a vádak, és Anna tényleg megcsalta a férfit, vagy csak a király mellett ólálkodó ellenségeskedő nemesség sutyorogta ezt Henrik fülébe, hogy eltávolíthassák a nőt? Színjáték volt csupán, hogy a nép szeme láttára megszabadult tőle, mert ezzel akarta visszanyerni Anglia tekintélyét?
Bizonyítékok és ellenérvek sora tarkítja színes kapcsolatukat. Bár Henrik ezután még négyszer megnősült, már sosem volt a régi.
Boleyn Anna nyughelye a mai napig vitatott, azonban sokan úgy vélik, valahol ott kell keresni, ahol elvesztette a fejét: a Tower alatt.
Kapcsolatukat számos film feldolgozta már, köztük a Tudorok c. sorozat is, amely rengeteg Emmy és Golden Globe díjat nyert el. (https://port.hu/adatlap/film/tv/tudorok-the-tudors/movie-91044)