A neve fogalom, nagy mesélőink egyike. Ha azt figyelembe vesszük, hogy Andersennel egy napon született, akkor azt is elmondhatjuk, hogy véletlenek nincsenek. Az ő történetein is generációk nőttek fel, s biztos, hogy sosem fog kikopni az emberek emlékezetéből. Saját utódja ugyan nem lett, de több tízezer gyermek ismeri és szereti meséit, s nehéz elképzelni, hogy lesz olyan generáció, akit nem ragad magával egyetlen meséje sem.
Csukás István, aki kicsik és nagyok szívébe lopta magát, 1936. április 2-án született Kisújszálláson.
Ha rá gondolunk, széles mosolyát látjuk magunk előtt. Egész lényével sugározta a jóságot. Gyermeki énjét nem is feledte, hiszen aki olyan nagyszerű meséket ír, mint a Süsü a sárkány, Pom Pom, Mirr-murr, a kandúr vagy A Nagy Ho-ho-ho horgász, annak bizony ismernie kell a gyermekek szemléletét és bele is kell tudnia helyezkedni.
Csakis így lehetett ekkora sikere, már szüleink körében is.
Szinte hihetetlen, hogy képes volt megőrizni gyermeki énjét, mert bizony nehéz körülmények közt nőtt fel. Édesapja kovács volt, aki nagyon mérges lett rá, mikor István édesanyjával szövetkezve a második világháború után zeneiskolába iratkozott, hogy hegedűművésznek tanuljon. Persze később apja belenyugodott döntésébe, ám akkor megjelent István egy verse nyomtatásban. Le is tette a vonót, s előbb a jogi karra ment, majd a bölcsészkarra, de sosem fejezte be tanulmányait. Igaz, nem is volt rá szüksége, hiszen 20 évesen már a Magvetőnél volt szerződése.
1960-ban Kormos István javaslatára fordult a gyermekirodalom felé. Kevesen tudják róla, de azért vannak versei, kötetei, amelyek kimondottan a felnőtteknek szólnak. 1968-ban már a Magyar televízió munkatársaként is dolgozott. Onnan egyenes útja volt a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadóhoz, s részt vett a Kincskereső szerkesztésében.
A lap szerkesztői és írói között Csukás Istvánon kívül Nemes Nagy Ágnes és Weöres Sándor is szerepelt.
34 éves korára A Keménykalap és krumpliorr című meséjéből 4 részes film készült. 1977-ban a történetből mozifilmet is összevágtak, ami kikerült Németországba, majd Amerikába. A müncheni Prix Jenuesse fesztivál díját s a hollywoodi X. televíziós fesztiválon az év legjobb gyermekfilmjének járó díját is megnyerte. Bár erről egy nyilatkozatában azt mondta az alkotók nem is tudták, hogy a kópiát kivitték az országból.
Akárhogy is, népszerűsége folyamatosan növekedett. Annyi mesét írt, és olyan jókat, hogy folyamatosan készítették belőle a televízióban is a mesefilmeket. Na és persze a színházban is sorra jelentek meg mesedarabjai nagy sikerrel. A nyolcvanas években már Pom Pom meséivel, Süsüvel az egyfejű sárkánnyal és A nagy ho-ho-horgásszal örvendeztette meg a gyerekeket. Ifjúsági és gyermeklapoknál is tevékenykedett. A 90-es években a Piros Pont című lap főszerkesztője volt.
A 2000-es években is írt, dolgozott tovább. Még 2019-ben is jelent meg műve, az Álmomban otthon jártam, Írások a szülőföldről címmel. Utolsó munkája a Kalandra fel! volt. Majd lassan elfogyott az ereje, s 2020 elején elbúcsúztunk tőle.
Ez is érdekelhet: Esti Kornél jobbik fele- Kosztolányi Dezső
Életében háromszor nősült meg, és vált el. Gyermekkel nem ajándékozta meg a sors, de így is sokan emlékszünk rá és biztosan sokan fogjuk a saját gyermekeinknek is meséit olvasni és megmutatni. Én például A legkisebb ugrifülest és a Téli tücsök meséit mindenképpen. Na jó, igazából mindet! Így aztán bár eltávozott közülünk, de mindig velünk marad meséin keresztül.