Házinyúlra nem lövünk – vagy, ha igen akkor célozzunk jól!

Sűrű fekete pillái alól bánatos szemekkel tekintett rám. Bennem mégsem mozdított meg semmit. – Mi van, mi bánt? – vetettem oda neki, mire ő elkezdett nekem szívfájdalmáról mesélni. Kapcsolatának lett vége, én pedig, mint egy „tapasztalt” hosszú kapcsolatban élt nő ontottam neki a nagy és bölcs „közhelyeket”- de éreztem tekintete áthatol rajtam- tudtam, ez a pasi nem vigaszt, hanem valami mást akar tőlem.

Ez is érdekelhet: SZERELEM PAPÍRPOHÁRBAN

Két hónap alatt jó barátok lettünk.

Egy munkahelyen dolgoztunk, így könnyedén tudta keresztezni utamat. Mikor beteg lettem, hozta a forró teát az irodába és fizette a kávém a büfében szorgalmasan. Nem gondoltam ebbe a kapcsolatba semmit, hiszen köztudott volt róla, hogy „házinyúlra nem lő”.
Rólam meg mindenki tudta, hogy sok a férfibarátom, mégis, egy idő után mikor mások is meg akartak hívni egy kávéra, üdítőre, elkezdte nekem ezeket előre kifizetni.

Hevesen tiltakoztam a „megvásárlásom” ellen, de ő nem hagyott nekem választást, így mutatva ki felém, hogy igenis engem akar magának, mindennel együtt. Nemsokára mindenkinek nyilvánvalóvá vált, ez a pasi nem szeretne „csak” a barátom lenni, ő a szívemre pályázik, – de én még mindig nem akartam őt komolyan venni.

Három éves kapcsolatom lezárta után, élveztem még a fél éve megnyert szabadságom.

Nem vágytam komoly kapcsolatra, nagy érzelmekre, csak szabadon akartam szárnyalni.

Ő engedte, hogy éljek gondtalan, bár a nyomomban járt hangtalanul, azért, hogy vigyázzon rám. Ekkor már tudtam, nem akar mást a közelembe engedni, ami egyszerre bosszantott és jól is esett.

Végül, a tavasz beköszöntével egy este megengedtem neki, hogy hazavigyen, de az utolsó pillanatban megrémültem és egy piros lámpánál kiugrottam az autójából… Azt reméltem, egy ilyen lökött nem kell majd neki, de ő nem hagyta magát lerázni.

Egyre inkább vonzott egész lénye és egy hűvös este, miközben a vállamra terítette kabátját, alig bírtam ajkai elől megmenekülni.

Magamnak ugyan még bőszen mantráztam, hogy ő is csak egy barát, csak imponál, hogy milyen kitartó, de a szívem, már azt suttogta, hogy érte akar dobogni. Aztán egy este együtt vacsoráztunk, hazakísért, majd a kapualjunk alatt sarokba szorított és végül megcsókolt.

Az idő megállt, majd komótosan újra elindult. Ennek sok éve már, de azóta is együtt vagyunk.

Még nincs hozzászólás

Írj hozzászólást

Az email címed nem jelenik meg.