Aki a gorillákkal a ködben élt – Dian Fossey

Nem volt boldog gyermekkora, szülei elhanyagolták. Talán ezért is fordult teljes szívével az állatok felé. Valahogy minden, ami az életében történt arra készítette fel, hogy hagyjon hátra mindent, menjen Afrikába és éljen a vadonban. Azért, hogy megismerje, megszeresse, és az addiginál valóságosabb képet fessen a hegyi gorillákról.

Dian Fossey 1932. január 16-án született Kaliforniában.

Szülei gyermek korában elváltak. Apjából alkoholista lett, anyja újra férjhez ment. Dian állatorvos akart lenni, de még aranyhalat se tarthatott otthon. A középiskola befejezése után egyetemre akart menni, ám nevelőapja azt nem volt hajlandó finanszírozni, mert a lányból üzletasszonyt szeretett volna faragni.

Kórházi dolgozóként

Fossey taníttatását végül egy nagybátyja finanszírozta. Nekifogott álma valóra váltásának, de két szemeszter után be kellett látnia, nem lehet állatorvos belőle. Egy kórházba ment, hogy beteg gyerekekkel foglalkozzon, s ott végre önmagára talált. Öröme mégsem volt teljes, s pár év után úgy döntött: kerüljön bármibe, ő megnézi Afrikát!

Hitelt vett fel a házára és nekivágott az ismeretlennek.

A sors aztán összehozta egy természetfotós házaspárral, akiknek jóvoltából megismerkedett Dr. Louis Leakey-vel a világhírű antropológussal, aki Jane Goodallt is támogatta. Elindultak, hogy megnézzék a hegyi gorillákat, de Dian egy verembe esett és kitörte a bokáját. Más talán ezt rossz ómennek vette volna, de Diant semmi sem ingathatta meg.

Ez is érdekelhet: AKI ARRA TANÍT, HOGY MINDEN ÉS MINDENKI SZÁMÍT- JANE GOODALL

Egyedül az adóssága miatt tért haza. Újra kórházban dolgozott és azért, hogy kifizesse tetemes adósságát, néhány cikket is publikált Afrikáról. Aztán 1966-ban megtudta, hogy Leakey professzor a városba érkezik és ő elment az előadására. Vitte magával a cikkeit is, és kijelentette, hogy Afrikában akar élni, és a hegyi gorillákkal szeretne dolgozni.

Leakey azt mondta neki, hogy semmi akadálya, csak vetesse ki a vakbelét. Dian szó nélkül megtette, amit kért. Később kiderült, hogy az antropológus csak az elszántságát akarta tesztelni , de Dian már vakbél nélkül vághatott neki az útnak.

1967-ben érkezett meg Afrikába, ahol egy sátorba költözött a vadon közepén.

Egész nap a gorillák nyomát kutatta, s három hét után rájuk is bukkant. Messziről csodálta őket, ráhagyatkozva az addig egyetlen publikált könyvre, amit a hegyi gorillákról írtak. Az állatok orráról és arcáról vázlatokat készített, mert az orrmintájuk eltérő, s ez alapján lehet őket azonosítani. Mire kiismerte volna magát köztük, kitört a polgárháború Zairében.

Katonák érkeztek a táborába és elvitték őt és két afrikai segítőjét. Két hétig tartották fogva, majd megszökött. A ruandai oldalig meg se állt, ott megkereste Leakey-t, aki bemutatta egy belga hölgynek, Aleyetta Demuncnak. A nő segített neki, hogy ezúttal a hegy túloldalán építhessen tábort.

Ha egy faj meg akarunk menteni a kipusztulástól, feltétlenül azzal kell kezdenünk, hogy megóvjuk élőhelyét.

Fossey hamarosan új gorilla csapatokat figyelhetett, és mikor első publicisztikái megjelentek, olyan oldalukról mutatta be a „szelíd óriásokat”, amely eddig ismeretlen volt mindenki számára. Ekkor kapott tanulókat is maga mellé, hogy segítsék munkáját. Aztán, hogy komolyan vegyék őt, 1974-ben visszament az Államokba és ledoktorált.

Persze nem sokáig bírta szeretett gorillái nélkül. Amint tudott, ment vissza hozzájuk, de az öröm némi ürömmel vegyült amikor megtudta, az orvvadászok csapdákat telepítenek mindenfelé, és ha nem vigyáznak, abba az állatok bele is sétálnak.

Főként antilopokat és bivalyokat fogtak el, de óhatatlan volt, hogy olykor egy-egy gorilla is lábát törje.

Ezért aztán Dian megkezdte harcát az orvvadászok ellen.

Őrjáratokat szervezett, és ha kellett, a gorilla csoportokat másfelé terelte csapatával. Több ezer csapdát hatástalanítottak évente, de így sem lehetett elkerülni, hogy egy-egy kis gorilla megszerzése érdekében egy fél gorilla kolónia ki ne pusztuljon.

Fossey az áldozatok növekedésével egyenes arányban, egyre drasztikusabb eszközöket vetett be az orvvadászok megfékezésére. Álarcot húzott, varázslónak adta ki magát és egy alkalommal az egyik vadász gyermekét is elrabolta – amit aztán gyorsan meg is bánt – és egy éjszaka után visszaküldte a gyereket a családjához.

Hegyi gorillák a Virunga-hegységben

Járt a ruandai kormánynál segítséget kérni, és még azt is megengedte, hogy egyik legközelebbi gorillabarátja, Digit képét felhasználják a turisztikai központok, hogy pénzt hozzanak Afrikába. Aztán a sors pofonjaként Digit is orvvadászok karma közé került. Dian őrjöngött.

Innentől kezdve nem volt semmire és senkire tekintettel, csak a hegyi gorillákra.

Felvette halloweeni maszkját, orvvadászokat kötöztetett mindenféle fákhoz és eljátszotta a boszorkányt azt imitálva, hogy fel akarja gyújtani a fát.

Persze tettlegességig sosem fajult a dolog, de az orvvadászok közt egyre több ellenségre tett szert. Egyesek már a magány, és a hosszú ideje zárt világban való élet miatt azt mondták neki, térjen haza az Államokba egy kis időre. Megtette, amit kértek tőle. Visszatért az Államokba és előadásokat tartott szerte Amerikában, valamint megjelentette Gorillák a ködben című könyvét is.

Aztán újra visszatért a Virunga hegységbe, a gorillák közé. 1985 karácsonyán óriási ünnepséget tartott munkásaival és tanítványával, mint az már a 18 év alatt hagyománnyá vált.

1985. december 27-én hajnalban találták meg testét vérbe fagyva, fején és mellkasán az orvvadászok által használt fegyver, a machete nyomán ejtett sérülések voltak láthatóak. A közvélekedés szerint egy orvvadász ellensége ölhette meg, de a gyilkos kilétére azóta sem derült fény.

Még nincs hozzászólás

Írj hozzászólást

Az email címed nem jelenik meg.