Egy átlagos hétköznapra eső szabadnapon nem igazán tudtam mit kezdeni magammal. Nyolckor kipattant a szemem, pedig elhatároztam, hogy legalább tízig alszom, pótolva azt a sok át nem pihent órát, ami a héten kimaradt.
Végigzongoráztam magamban a ház körüli teendőket és megállapítottam, hogy rengeteg a dolgom, de üsse kavics, maradtam még egy órát az ágyban.
Átlapoztam a közösségi oldalakat, mert szívszerelmem is kipattant már az ágyból sőt, hallottam beindulni az autót, valahova el is ment. (Egészen véletlenül egy napra esett a szabadnap. Ó, milyen ritka az ilyen!)
Azután mikor hazaért, kivánszorogtam a konyhába, mert még mindig nem voltam ébren, vagy csak félig, így megittunk egy kávét kettesben.
Ez is érdekelhet: A KIRÁNDULÁSOK SZERELMESEINEK – BOLDOGKŐ VÁRA
Aztán rájöttem, hogy el kellene indítani a napot. Mosás, főzés, takarítás, vasalás… már épp rávettem magam, hogy felöltözzek és emberi alakot öltsek, meglepetésszerűen ennyit hallottam a párom szájából: ,,Úgy öltözz, hogy kirándulni megyünk.”
Nem kérdés volt, de akkor sem ráztam volna a fejem, ha az lett volna. Nemes egyszerűséggel legyintettem egyet, hiszen a házimunka úgyis megvárja az embert… Viszont néha olyan jól esik az embernek kimozdulni az íróasztal mögül!
Így hát autóba pattantunk, és nekiindultunk Vácrátótnak, a Nemzeti Botanikus kertbe.
Vácrátóton van az ország legnagyobb arborétuma, itt található a leggazdagabb növénygyűjtemény.
Ahogy besétáltunk, már érezhető volt, mennyivel frissebb ott a levegő. Nem csoda, hiszen a 27 hektáros területen mintegy 13 000 növényfaj található. Már a XIX. században itt voltak az alapjai a kertnek, azonban bővülését és szépségének megalapozását gróf Vigyázó Sándornak (aki 1871-ben megvásárolta) és kertépítészének, Jámbor Vilmosnak köszönhetjük. A főkertész Band Henrik, és a tulajdonos valami elképesztő szépséget alkottak együtt. Helyet kapott benne egy mesterséges vízesés, egy tórendszer, melyben 22 halfaj él, malom, sziklakertek, illetve műromok, hogy a szentimentális érzést még jobban érzékeltessék.
Elindulva a kis utakon megannyi fafajta és növény csodálható meg, miközben ha valaki szemfüles, mókusokat is láthat futkosni az ágakon. Gyermeteg mosollyal az arcunkon figyeltük őket, ahogyan a madarakat is, akik szívesen énekelnek a fák között. 62 fészkelő madárfajról kapunk tájékoztatást az információs táblákon.
A park 1952-ben az MTA tulajdona lett, azóta folyamatosan bővül a hely. Például már üvegházak is vannak, és látogathatóak az ott tartózkodók számára.
Soha életünkben nem láttunk ilyen magas, legyezőszerű növényeket, és ilyen hatalmas kaktuszokat!
A Berkenyeház állandó kiállítás 2007 óta; célja, hogy rávilágítson, mennyire fontos együtt élni a természettel és vigyázni rá. Illetve a ,,Túl nagy lábon élünk” című kiállítás is megannyi érdekes információval és ténnyel próbálja meg tágítani szemléletünket a klíma-, és éghajlatváltozással kapcsolatosan.
Ellenségei vagyunk a Földnek, nem barátai
– gondoltam, miközben végigjártam a kiállítást, és még mielőtt jobban belelovaltam volna magam ezekbe a gondolatokba, tovább indultunk, hogy elsétáljunk a vízeséshez, és magas, mértani pontosságú egyenes törzsű fák tövében megpihenjünk egy padon.
Csak összebújva ültünk, hallgattuk a madarak csicsergését, figyeltük a lombok között beszűrődő napsugarakat, ahogyan finoman megcsillan a fák törzsén lefolyó gyantán.
Akkor és ott megállt az idő számomra.
Nem volt munka a fejemben, sem házimunka, mindent kizártam a fejemből, és csak élveztem a pillanatot, ahogyan egy meleg délutáni napon szerelmem karjai között eggyé válok ezzel a szépséggel, és belesüppedek minden pillanatába.
Tudom, most azt gondoljátok, mit érzelgősködöm, ez csak néhány fa és egy hatalmas kert…
Tévedtek! Ez egy olyan élmény, egy olyan feltöltő erő a mindennapok monotonitása után, amit igenis meg kell engednünk magunknak néha.
Igenis el kell menni alkalomadtán, be a zöldbe, telepakolni a tüdődet friss levegővel, megtölteni a szíved a látvánnyal, megfűszerezni a napot nevetéssel. Legyinteni egyetlen napig minden másra, és kiszakadni a mókuskerékből, mert különben mi értelme van az életnek?