„Néha úgy érzem, egyenes adásban nézem az életem.” – Romy Schneider élete utolsó filmjének kapcsán nyilatkozta ezt. Mindannyiunk Sissije 15 éves korától kezdve reflektorfényben állt. Igaz, bele is született, hiszen mindkét szülője közismert színész volt. Anyjáról ráadásul az a hír járta, hogy Hitler szeretője volt – ez pedig igencsak rossz reklám volt az egész családnak.
Rosemarie Magdalena Schneider 1938. szeptember 23-án született Bécsben.
Éppen akkor, amikor Ausztria megszűnt önálló államként létezni. Szüleivel sokat költözött, járta velük a színházakat, a filmforgatásokat. Mindent magába is szippantott, amit ott látott. Mindössze 15 éves volt, mikor anyja egyik forgatási helyszínén járt, ahol egy pillanat alatt beválogatták a készülő filmbe. Csak édesanyját akarta meglátogatni, de ez a döntése aztán a filmezés világába repítette.
Tanulmányait félbehagyta, hiszen született tehetségként neki tényleg a vérében volt a színészet.
Érzéseket, gondolatokat, szavakat fordított le a test nyelvére ösztönösen, ilyen irányú tanulmányok nélkül.
17 éves volt, mikor megkapta Sissi szerepét, amely által Németország nemzeti termékévé vált. Hitler és a háború után kellett egy szentimentális történet a hercegnőről, aki a világnak reményt adott, a családnak pedig megbocsátást a kétes ismeretségért.
Igaz, a Sissi filmek mellőzik a történelmi hűséget, mégis óriási sikert arattak. Romy három rész után bele is fáradt Sissi megformálásába. Egyrészt, mert ő közel sem volt annyira naiv és törékeny, mint az általa megformált karakter, másrészt mert szabadulni akart a beskatulyázott szerepkörből. Anyja zsarnoksága is fárasztó volt, aki az ő hátán felkapaszkodva akart újra rivaldafénybe kerülni. Ráadásul nevelőapja is folyton félreérthetetlen ajánlatokat tett neki, amit érthető okokból egyre nehezebben viselt…
Mindezek összessége vezetett oda, hogy 20 évesen fogta magát, és Pierre Gaspard-Huit rendező felkérésére Párizsba utazott a Christine című film forgatására.
A rendező a reptéren fogadta őt az éppen befutó színésszel, Alain Delonnal együtt, aki egy hatalmas rózsacsokorral várta. A filmforgatásból szerelem lett a két színész között, s Romy végleg Párizsba költözött. Anyja ugyan próbálta hazacsábítani, de Romy annyira szerelmes volt, hogy neki Párizs egyet jelentett Delonnal.
Egy év után eljegyezték egymást, majd Delon elismert sztár lett, s Romy is rátalált útjára. Dolgozott Orson Wellesszel A perben, aztán Woody Alennel és Peter Sellersszel, majd Marcello Mastroiannival. Coco Chanel kikupálta őt, s megtanította neki, milyen egy elegáns hölgy. Romy sikeresen kilépett Sissi árnyékából, s rengeteg oldalát mutatta meg. Játszott prostituáltat, nácik által üldözött asszonyt, s nőt aki kereste a szerelmet.
Élete akkor vett rossz irányt, mikor Delon 5 év után levélben szakított vele. Egy másik nő várt tőle gyermeket. Romy összeroppant, s alkoholba fojtotta bánatát. E tapasztalatról egyszer azt mondta:
Két év után talpra állt, hozzáment egy német színész rendezőhöz, Harry Meyenhez, s megszülte fiukat, Davidet. Mikor a kisfiú két éves lett, egyszer csak megszólalt Romy telefonja. Delon hívta, hogy van egy filmszerepe számára. A medence című filmben újra együtt játszottak, érzelmeik pedig ismét a tetőfokukra hágtak. Annyira, hogy Romy hátrahagyta férjét és visszaköltözött Párizsba egy rövid időre.
Persze, felmelegítve csak a káposzta jó… Így Romy, bár elvált férjétől, de nem Delon mellett kötött ki, hanem hozzáment a sofőrjéhez, Daniel Biasinihoz. Született egy lányuk, majd dolgozott tovább, töretlenül.
Őrült tempót diktált: évente három filmet forgatott.
Aztán egy napon első férjéről kapott rettenetes hírt. Öngyilkos lett, s Romy ismét a pohár után nyúlt, nyugtatókat szedett, mert lelkiismeretfurdalás gyötörte a férfi haláláért.
Alig heverte ki a sokkot, jött a következő. 1981-ben anyai szívét szörnyű csapás érte. Fia egy nap elfelejtette magával vinni kulcsát, s a kerítésre felmászva akart bejutni otthonukba. Megcsúszott a kovácsoltvason, s szörnyethalt. Romy teljesen összeomlott, ismét a munkába és az alkoholba menekült. Minden este leitta magát, s David képével beszélgetett. Még egy filmet leforgatott, majd a szíve nem bírta tovább a megpróbáltatásokat.