Köszi, még nem szőtt be a pók – a szingli lét szakaszai

Kösz, jól. Jól vagyok. Igen. Igen, egyedül.

Nem azért, mert így akartam. Csak így lettem. A másik papucs a lakásomból új lakásba cuccolt, és vitte magával a tulajdonosát is.

Mindegy. Nem siratom. Elég eltaposott volt már a sarka, kopott az orra. Bár olyan kis otthonos volt, meleg.
De elment, hát elment. Tényleg nem siratom.

Szuperszexi csaj vagyok, előttem az élet.

Beiratkozom edzeni. Igen. Szálkás szuperszexi leszek!  Veszek új cuccokat. Ruhát. Táskát. Cipőt. Cipőből többet. Csakazértis. Beköltözhetnek az üresen árválkodó szekrénybe.
Bulizni járok minden hétvégén. Hétközben kávézok. Utazok. Úgysem vitt sehova a kopott papucs meg a gazdája.
Majd én bebizonyítom, hogy így is lehet.

Igen. Igen, még mindig szingli vagyok. Megvagyok, kösz.

Jól vagyok. Miért nézel ilyen kétkedően?
Tudom, kíváncsi vagy, de megnyugtatlak, még nem leptek be a pókok. Képzeld, van élet egyedül is. Na jó, néha már nem élvezem annyira a bulikat. És nem mozgat meg az új táska meg az új cipő. De vannak terveim. Futni járok. A kutyámmal. Igen, van egy kutyám. És rengeteg a meló. Vannak terveim. Vannak céljaim.
Van élet szingliként is.

Most miért lovagol ezen mindenki? Na és ha nincs senkim?

Oké, utálom, hogy csak a kutya vár otthon, mikor fáradtan hazamegyek.

Oké, utálom, hogy csak egy fogkefe árválkodik a pohárban a csap szélén és nincs két papucs az ágy lábánál. Utálom, hogy olyan átkozottul nyomorultul érzem magam, amiért sorozatos balfékekkel randizok a társkeresőkről és minden alkalom után rondább a lány, aki visszanéz rám a tükörből. És a random randikból is piszkosul elegem van már.
De neked miért kell erre külön figyelmeztetned?

Igen. Egyedül. De tudod mit?

Nem jó egyedül. Hiába mondod, nem vagyok válogatós. Annyira. De legyek valaki mellett, csak azért, hogy kapcsolatban legyek? Akkor is, ha nem szeretem?
Pedig másra se vágyom, elhiheted. Minden bulit adnék érte, még a cipőket is kidobálnám a bitorolt szekrényből, a futást is hagynám néha. Sütnék rétest. Azt állítólag mindenki szereti.
Olyan sok mindent megtennék. Mondjuk a kutya maradna. Mégiscsak ő volt itt előbb.

De tudod mit?
Ezentúl is vállalom a rossz randikat a társkeresőkről. Egyszer hátha megtörténik. Mert hinnem kell, hogy megint lesz párja a papucsomnak az ágy mellett.

Ha meg nem… a kutya marad. Elvégre, ő volt itt előbb.

(A cikk Kun Orsi és Köles Hajni közreműködésével készült.)

Még nincs hozzászólás

Írj hozzászólást

Az email címed nem jelenik meg.