A klasszikus irodalomban a szerelem valamiért mindig áldozattal jár, mindig tragikus.
Vegyük csak a Rómeó és Júliát.
Sok trükk, sok dráma, könnyek, mindenféle félreértés és bonyodalmak, s a végén tragikus végkifejlet. Legalábbis tiniként én így láttam, és ezt nem cáfolták meg az első nagy szerelmeim sem.
A nagy szerelmek ugyanis vagy észre sem vettek, míg én csendesen epekedtem, vagy rövid románcunknak tragikus elválás és sok könny vetett véget. Vagy egy másik tini cemende.
Ez is érdekelhet: Úgy legyen férfi, hogy én nő lehessek mellette…
Sokáig azt hittem, a szerelem akkor az igazi, ha rengeteg szenvedéssel és tonnányi papírzsepivel jár.
Mire felnőttem, azt hiszem, belefáradtam a nagy szenvedésbe, így leszámoltam vele. Inkább olyan szerelmet kerestem, mely dráma helyett örömöt adott. Vagy legalább kevesebb zsepit kellett elhasználnom.
Most 40 éves vagyok. Kicsit cinikus, kicsit kétkedő. Szeretem így.
Nem vagyok már önmagát kereső tini, sem tapasztalatok nélküli huszonéves nyersanyag, aki a korlátait feszegeti és kísérletezik.
40 éves koromra már tapasztaltam ezt-azt. Kaptam bizonyos korlátokat, nyomot hagyott az oktatás, a szakmai tapasztalat, a szexuális élet és a szeretet. 40 évesen már értek valamit az életből, s bár kísérletezek még, már nem akarok mindent, mindenáron.
40 felett, de már 30 felett is, azt hiszem végképp leszámolunk a ,,vad” ifjúsággal és azzal is, hogy ,,valaki kedvéért” éljünk. Ekkorra elkezdünk magunknak élni.
Ez nem jelenti azt, hogy nincs szükségünk senkire… Nem leszünk sikeres, de önző és magányos emberek. Nem, nem.
Csak megérti, hogy egy egészséges kapcsolatban mindez kölcsönös.
Egy férfi vagy ugyanazt akarja, vagy nem maradhat a nő életében.
30-40 éves kor felett egy nő már ki meri mondani: Nincs szükségem valakire, akinek nincs szüksége rám!
Én most 40 éves vagyok. Egyenes, erős, rugalmas. Nehéz megtörni, kicsavarni. Kemény vagyok.
De még mindig szeretek szeretni.
Már tudom: a szeretet teremtés, nem áldozat és pusztítás.
Te is erős vagy, ne feledd! Csak bízz magadban, és ne hagyd magad kifacsarni!
EZ IS ÉRDEKELHET: